/A Háromszásas
blog kihívására készült írás. Adott címre pontosan háromszász szó./
Langymeleg szellő susogtatja meg felettünk a hatalmas diófa lombját,
megtáncoltatva bőrünkön a fényfoltokat. Csak kint, a napsütötte füvön nyílnak
sárga, borzas pitypangok, így a kopár földön nincs gondunk a körülöttük
döngicsélő méhekkel. A fiúk nedves pólóikat az udvar határát jelző bokrokra
terítették, a kislányok és én csak csavargatjuk a sajátunkból a vizet. Igaz,
senkit nem zavar különösebben, hiszen a kánikula miatt kezdtük
vízipisztoly-versennyel a tábor első napját. Fogalmunk sincs, ki győzött.
A vetélkedőszellemet mindenesetre meghozta, így aztán kis csapatunk lelkesen
fog neki a következő feladatnak: indulót írni. Mi, Vukok a Hupikék törpikékkel
szemben, egy héten át. Nagy csata lesz.
Önként jelentkezőt kérek, aki lekörmöli a nóta szövegét. „Mindent rejtő”
csapatvezetői hátizsákomból egy copfos leányzó kezébe vándorol a füzet és a
toll, míg a többiek lelkes rímfaragásba kezdenek.
Valaki felveti, hogy írjuk át a rajzfilm főcímdalát, a többiek megszavazzák.
Tizenegyen vannak, és nem kell félni, hogy híján lennének a jópofa ötleteknek.
Kikeresem a pontos szöveget a telefonomon, hogy segítsek nekik, s néha újat
javaslok egy-egy túl esetlenre sikerült rím helyére. Az alakuló dallam csak
tovább fokozza a kedvüket, ráéreznek, hamarosan egymás szavába vágnak a találó
szavakkal. Hol az eleje, hol a vége formálódik lassacskán a szövegnek, míg már
a saját sorainkat dúdoljuk.
– Béna kék pajtások, jobb, ha félreálltok..! – rikoltja aztán büszkén
felfedezését az egyik szemüveges kölyök.
– Úgy-se, győz-tök! – kontráz egy vörös lányka, eltalálva a ritmust.
Egyre gúnyosabb sorok reppennek fel. Hallom, mint kapja el őket valami
újfajta, cseppet sem játékos, vad lelkesedés.
Közbeszólok, mielőtt mindenki teljesen felbolydulna. Elmondom, hogy csak
magunkról szabad énekelni, a saját csapatunkat lehet dicsérni, hogy milyen
bátrak és ügyesek vagyunk, de a másik csoportot nem szabad lejáratni. Egyébként
is, mi méltó ellenfelekkel szemben is tudunk győzni!
10-12 évesek, hamar megértik.
Még hasznukra lehet, ha megtanulnak tisztességesen küzdeni. Hátha valamelyik
ravaszdiból élsportoló, cégvezető vagy politikus lesz.