Ceruzanyomok - '20 február - Írók, avagy álarcos történetszereplők?
Címzett: Eliza
Másolatot kap: Agatha, Daremo, Morhen, Réka, Sethemba, Wendy
Tárgy: Írók, avagy álarcos történetszereplők?
Kedves Eliza!
Roppant érdekes témát vetettél fel, mondhatni, az egyik kedvencemet. Valahol
épp ezért is nehéz róla levelet írnom. ^^”
Elmesélek neked egy sztorit, mert nem olyan rég történt, és ide nagyon is
aktuális:
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem kell titkolnom otthon, hogy
írok, és bár a legtöbb dolgot sosem mutattam meg, akadt egy-két írásom, amit
anyunak is odaadtam. Így esett, hogy a KMK YA pályázatára írt, egyházi suliban
játszódó LMBTQ novellát is
olvasta. Az egy dolog, hogy a közeg nekem otthonos volt, de még E/1-ben is
írtam, szóval anyukám coming outnak vette és úgy látott bele a novellába, mint
annak a rendje. Végül egy tízperces telefonban magyaráztam neki, hogy nem,
anya, nem vagyok meleg.
Szóval nem, a megfeleltetés a legtöbbször nem ilyen egyszerű, nem hogy
konkrét karakterekkel, még témákkal sem. (Nem fogok tudni külön csak a
karakterről beszélni, annyira szorosan összefügg a témával, hiszen ő hordozza,
ő meséli el, eleve, a megfelelő témát csak a megfelelő karakterrel lehet
bemutatni, csak ő “bírja el”.)
Tehát az író kézbe vesz, körüljár bármilyen témát, ami épp érdekli, megalkot
bármilyen karaktert, aki épp felkelti a kíváncsiságát, a pszichopata sorozatgyilkostól
kezdve, a szerelmet végül megtaláló átlagdiáklányon át, a népéért nehéz döntést
meghozó, vezető hősig? Igen!
Az összefüggés a karakter és az író között inkább azzal a kérdéssel
fedezhető fel, hogy: Miért épp azt választja és hogyan tudja “mozgatni”?
A konkrét szereplőből, konkrét novellából inkább csak az adott rövid időre
lehet következtetni, arra sem egyértelműen, mikor az író kitalálta, megírta.
Vajon azért írt szerelmes tinisztorit, mert épp fülig belepistult a Pistába?
Vagy csak nosztalgikus hangulata van? Vagy talán kísérletező kedvében van, és
ez neki pont egy ismeretlen terep. Még itt sem vonhat le senki biztos
következtetéseket, felesleges is, ezekre csak az író tudja a választ.
Ami ennél szerintem izgalmasabb, azok a visszatérő momentumok:
Úgy 8-9 éves koromtól írok, tizenpár éve szerepjátékozok, rengeteg karaktert
megalkottam már. Volt, aki évekig elkísért, volt, akit csak a vizsgaidőszaki
“dúl bennem a kreativitás, alkossunk karaktert!” érzés szült, azt viszont elég
korán megfigyeltem, hogy vannak visszatérő és ritkán vagy soha fel nem bukkanó
elemek.
Ezek a dolgok lehetnek karakterszintűek és nem mind egyszerre van
jelen, ezért is nehéz az ilyeneket megfigyelni. Lehetnek egészen konkrét
dolgok, pl. a legtöbb főhősöm hasonló alkatú, az utóbbi időben kezdtem el rá
tudatosan figyelni, hogy ne így legyen, de ilyen lehet az érdeklődési kör, a
képességek, de akár jellemvonások, temperamentum, sőt reakciók, megoldási
módszerek is.
Lehetnek visszatérő elemek kapcsolati szinten is: a főhős mindig
egy-két bizonyos típusú karakterbe szeret bele (pl. a rosszfiú, a félszeg, az
elérhetetlen, a gazdag…), hasonló családi háttér, hasonló szerep a baráti
körben, visszatérő konfliktusformák, hasonló viszony a természetfelettivel,
lehetne még sorolni.
Lehetnek téma szintjén is: visszatérő dilemmahelyzetek, csak logikus
krimi, rendre elnyomó társadalom, csak kitalált világ, minél távolabb a mi
valóságunktól, sorra visszatérő társadalmi problémák, stb.
De nem csak a visszatérő elemek érdekesek, hanem a riktán vagy soha fel nem
bukkanók is. Van esetleg olyan karaktertípus, jellemvonás, aki/ami soha nem jut
eszedbe, nem is ábrázolod? Vagy olyan, akit szeretnél, de nem tudsz, bárhogy
próbálod, nem lesz elég életszerű, természetes?
Magamnál megfigyeltem ilyeneket (a ca. 22 év karakterei alapján, szóval ezt
sem három novellával lehet megcsinálni) , mind visszatérő, mind hiányzó
dolgokat. Nagyon izgalmas!
Na, ezekről már azt gondolom, hogy ott van bennük maga az író.
De nehogy elkezdj akár ezek alapján is egy az egyben megfeleléseket keresni,
saját magadnál se, másnál meg végképp. Ez már ingoványos terep lehet, és bár az
önismeret egy fontos és izgalmas dolog, bánjunk vele óvatosan, máséval meg még
óvatosabban. Inkább csak élvezzük az olvasást! ^^
A világ hatalmas, az emberek roppant sokszínűek, millió karaktert és témát
szolgáltatva. Ezek egy része nem is érdekel minket, de ami igen, az is sokkal
több, mint amit fel tudunk használni. Így aztán ott a kérdés: Mi kelti
fel a figyelmünket és végül miket választunk? És miért épp azokat?
Szóval a válaszom: igen. Igen, benne vagyok a történeteimben, a
karaktereimben, a témáimban. De olyannyira elbújok, hogy talán csak az veheti
észre a kilógó könyököm, aki már régóta ismer, vagy közeli barátom. És ez jól
is van így. : )
Legyen szép feb... márciusod! : )
Lia
U.i.: Ne aggódj, odahaza teljes a családi béke. Csak gondoltam, jobb most,
még az elején lesokkolni anyut, és rászoktatni, hogy ne lásson bele a
történeteimbe, hogy aztán bármit bátran írhassak. De ez már egy másik történet,
és talán egy másik témánál elmesélem. ; )
// Néhány kezdő író / blogger barátommal körblogolásba fogtunk,
Ceruzanyomok címen. Minden hónapban felvetünk egy-egy ötletet, amiről, akinek
kedve és ideje van, ír egy bejegyzést. Ha szívesen csatlakoznál, írj egy
levelet bármelyikünknek, e-mailben, facebookon vagy akár az aktuális cikk alatt
kommentben.//
A többiek gondolatai a témában:
– Agatha
– Eliza
