/Játszottunk
egy kicsit ceruzanyomos barátokkal. : ) Réka dobott a
sztori kockáival, a megegyezés szerint pedig az ábrák legalább felét fel
kellett használni a történethez. Más megkötés nem volt. Lent beszúrtam a képet
is./
Először a
tágas, oszlopokkal kerített csarnok, aminek tetején látszik a lassan világosodó
égbolt, majd hosszú folyosó, telis-tele ajtókkal - egy kétszárnyú mögül finom
káposztaillat szökött ki, biztos már dolgoznak a házimanók -, a falakon
szélesen vigyorgó tablók sora, most pedig ez a kicsi, mozgó szoba! Teringettét,
a Roxfortban vagyok!
Izgatottan
nyújtogatom a nyakam, míg kedvenc boszorkányom oldalán megérkezek a számomra
kijelölt Ház klubhelyiségébe. Mondjuk a reggeli félhomályban arra nem jöttem
rá, melyik lehet, de majd megtudom ezt is. Lehet, hogy még nem ismerem
mindegyiket, pedig Peti sokszor olvasott fel a könyvekből otthon, én pedig vele
együtt ábrándoztam, hátha majd a tizedik születésnapján megkapja a Levelet.
Sára boszi a
Ház végében egy kis szigetre tesz. Óvatos léptekkel mérem fel talpam alatt a
hideg sziklát, aztán találok egy darab répát és úgy belemerülök a rágcsálásába,
hogy észre sem veszem, mikor maradtam egyedül.
Hangos
csattanással vágódik ki a klubhelyiség ajtaja, összerezzenek és majdnem
félrenyelek egy répafalatkát. Hátrébb lépek, távolabb a betrappoló, mindenféle
színes göncöket viselő, alacsony varázslóktól. Talár bezzeg egyiken sincs. Ha
McGalagony ezt meglátja, biztosan köpennyé változtatja mindegyiket. Egyikük,
egy borzas hajú, szemüveges felém pillantva vidáman felrikolt, egy dundi meg
hangos csattanással rávág a plafon-fáklya gombjára az ajtó mellett. Még biztos
nem tanulták a “Lumos!”-t. Fényár vág végig a szobán, fáj a szememnek,
hunyorgok. Majd pár lépésre magam előtt felfedezem a csillanást és a
tükörképemet. Ettől némileg megnyugszom. Sára otthon is ezzel védett Peti
ébredező varázsereje elől. Akármivel kocogtatta is a mágikus üveget a kisfiú,
nekem semmi sem árthatott. Én mondom, a védőbűbáj klassz dolog!
A két varázsló
egyből hozzám lohol, a dundi lehajítja hátáról méretes táskáját és elrohan a
szoba végében álló nagy szekrényhez. Mostmár persze nem félek, nyakamat
nyújtogatva próbálom meglátni, mit matathat? De csak arra jövök rá, hogy nem a
klubhelyiségben vagyok, hanem valamelyik tanteremben. De vajon melyikben?
Nagyokat
pislogok, ahogy a másik két mágus tenyerét a védőbűbáj üveglapjára tapasztja és
hatalmas, csillogó tekintettel fürkésznek. Közelebb lépek, de annyira őket
bámulom, hogy meglepetten visszarántom a lábam, mikor hirtelen vizet ér a
talpam. Pompás, Sára még arról is gondoskodott, hogy ne száradjak ki!
Aztán odaér a
dundi is, játékot emleget a többieknek, lábujjhegyre áll védőbástyám előtt és
felülről bedob mellém egy jókora, bogyókkal tűzdelt rácsot. Teringettét! Sára
elfelejtett felülre is védelmet varázsolni? A rács placcsan a sziklám mellett,
lábfejeimet eláztatja a kifröccsenő víz, a fiúk kuncognak. Behúzom a nyakam,
riadtan pislogok a színes gömbökre. De egyik sem moccan, és lassanként rájövök,
hogy a dolog nem él és nem fog bántani. Biztos, csak meg akartak ijeszteni.
Hogy Piton kapná el az ilyen csínytevőket!
Némán bámulom
őket egy darabig, és bár lassanként egyre több törpevarázsló és miniboszorkány
sorjázik be a terembe, már nem piszkálnak. Csak egymás közt sutyorognak és
néznek. Mintha egy fej ízletes káposzta lennék. Remélem, hogy sötét varázslatok
kivédése óra lesz! Majd alaposan megtanulok mindent és jól megmutatom nekik!
Inkább hátat
fordítok a társaságnak és körülnézek, mennyi maradt a megkezdett répámból? Még
azért úgy fordulok, hogy észrevegyem, ha valaki megint megközelítene, de aztán
élvezettel nyammogni kezdem az édesen fanyar csemegét. Szemem sarkából látom,
hogy az egyik barna kis boszorka egy kicsi, piros-kék varázspálcával
szórakoztatja a társait, hozzátapasztva a lapos, fehér kőhöz a fal mentén, hogy
aztán erőlködve ráncigálja le onnan. Micsoda hülyeség!
Lassanként
egészen megnyugszom, a mágusok sem kocogtatják már a védőbűbáj falát,
elfoglalják magukat egymás szórakoztatásával; rituális körtáncokat járnak, az
alacsony asztalokon lépkednek és hatalmas rúnajeleket rajzolnak a szemközti,
kopott, zöld falra. Talán a jóslástan-teremben vagyok? Áh, ahhoz ez a hely túl
rendezett.
Ropogtatom a
répát, és már csak egész kicsit gyorsul fel a szívverésem, ha valaki mégis az
irányomba lép. Mígnem egyikük, egy szőkésbarna, okulárés boszorkány megáll és
felém fordul. Hosszú, fekete varázspálcával közeledik és tudálékos hangon a
megfelelő hőmérsékletről magyaráz a többieknek. Akik követni kezdik. Nem lesz
ez így jó, érzem a csontjaimban!
Fényt gyújt a
pálca végén és felágaskodik, hogy óvóhelyem peremén átnyúlva fölém lógassa,
világító végével lefelé. Ismét hunyorgok, ahogy ránézek. De nem bírom levenni
róla a tekintetem. Muszáj szemmel tartanom, annyira félek, hogy rám zuhan! A
kis boszorka nem tartja túl biztosan, én pedig behúzom a nyakam és szuggerálom
az imbolygó fénykört.
Varázserő,
ébredj szememben! Bűbáj, légy segítségemre!
Berregő
csengőszó hasít végig a termen. Egy pillanatra az összes kis mágusban bennakad
a szó. A varázspálca hirtelen eltűnik a fejem fölül, a boszorka eloltja a fényét
és a többiek nyomában rohan az asztalokhoz. Mind leülnek, háttal nekem, sűrű
pusmogások közepette kicserélik varázsigés könyveiket.
Mégis van
varázserőm!
Aztán ismét
nyílik az ajtó, ezúttal fegyelmezett lassúsággal, és belép a fehér köpenyes
Sára boszorkány. Tyű, ez ám az egyedi stílus! Kezében egy lábakon álló, búrás
fáklyát hoz. Az üvegbűbájom mellé teszi, bekapcsolja. Ez nem imbolyog, stabilan
áll, akár otthon Peti könyvespolca. Kellemes narancs fénye, szelíd melege
simogatja a bőröm. Mennyire vágytam erre! Egészen a sugár alá húzódom, hálásan
pillantok fel a boszorkányra, de ő már előre ment az összerúnázott, zöld
falhoz. Nem baj, már nem aggódok. Nála korábban is jó sorom volt.
Lassan,
megnyugodva fújom ki a levegőt. Hallgatom a jelentést, majd a hozzám
visszasétáló Sára hangját.
– Gyerekek,
bemutatom nektek Bernárdot. Mostantól a 2. c az otthona. A gyerekek izgatottan
sutyorogni kezdenek, de a helyükön maradnak. Én pedig csöndesen behúzódok a
páncélomba és reménykedek, hátha hamarosan Hagrid is betoppan. Ő majd
megtanítja a 2. c Ház kis varázslóit, hogyan is illik bánni velem!
A dobás:
