Blogolnék, de miről? Ez volt a poszt eredeti címe, mert mikor először felmerült bennem az ötlet, akadtak körülöttem, akik szemeztek a blogolással, de nem tudták, mivel tölthetnék meg azt. Nekem ez furcsa volt, mert eleve volt már blogom, időnként vannak random blog-ötleteim, és elkezdtem tűnődni, mit javasolnék ezeknek az embereknek. De aztán önálló útra keltek a gondolataim, és a Miről? kérdés mellé odakerült a Hogyan? is, meg az a sok-sok minden, ami eszembe jutott, ha visszaemlékeztem a “blogos” múltamra, így módosult a poszt témája is blogolásról szóló gondolatokra. (Lesz szó a miről-kérdésről is, de nem pontos listával, inkább szempontokkal szeretnék segíteni, amik remélem, közelebb visznek a válaszhoz.)
Ha nagyon menőn akarnék fogalmazni, mondhatom, hogy húsz éve “blogolok”. Ha a kontextust is hozzáteszem, a húsz év így is igaz, csak a kép kevésbé menő:
Először is, nem bloggal kezdtem, bár ezt nem tekintem minőségbeli különbségnek, csak az igazság kedvéért el kell mondanom. És itt jelzem, hogy a cikkben blogolásként fogok hivatkozni bármiféle tartalomgyártásra, amit az internetre szánunk, egyrészt, mert így egyszerűbb fogalmazni, másrészt mert saját magamnál ezt tekintem az elsődleges social media területnek, itt vannak a legfőbb tartalmaim, és a korábbi tartalomgyártásaim is ehhez hasonlítanak a leginkább, csak más-más felületen történtek.
Soha nem vezettem jelentős oldalt, nincs olyan, amit most előhúzhatnék, hogy Ugye emlékszel tíz évvel ezelőtt arra a… Nem, amatőr szinten műveltem mindig, és a húsz év nagyrésze a kamaszkoromra esik, és olyan szintű is volt, mint amit tiniként össze tudtam hozni.
Ebben a húsz évben azért voltak kisebb-nagyobb szünetek, egyszer egy sokéves is. (És pont a blogolás fénykorszaka. Na, ezt azóta is sajnálom, hogy abból kimaradtam. :()
Ha nem csináltam semmi jelentőset, miért alapozom a posztot mégis erre az amúgy hosszú időre? Egyrészt, mert abból dolgozok, amim van. Másrészt, mert hiába nem csináltam semmi jelentőset, látni viszont láttam rengeteg mindent, és ez az alapja annak is, ahogy most gondolkodok a blogolásról. Harmadrészt ezen a téren is (mint egyéb területeken is), azt látom, hogy a dolgok, jelenségek más-más formában, de ismétlődnek. És végül, mert ekkora távolból már kisimulnak a régi emlékek, más a súlya az élményeknek, és úgy hiszem, objetívebben látom őket, mint akkor, amikor megéltem. Mindezek alapján remélem, hogy tudok néhány hasznos gondolatot átadni, akár egy-egy tippet, ha elakadtál, hogyan csináld, vagy épp szempontokat, ha a miérteken, hogyanokon tűnődsz.
A gondolataimat tippek formájában fogom megfogalmazni, pusztán mert így a legegyszerűbb, mert pontokba szedve a legátláthatóbb és így közvetlenebb is. De kérlek, ezeket kezeld szubjektív tippekként, amik az én tapasztalataim alapján születtek, és a listázás helyett, hogy ezt betartod, ezt nem tartod, inkább a gondolatmenetet nézd meg, ami mögötte van. És ha azzal egyetértesz, és egybevágnak a te tapasztalataiddal, akkor hajrá, kövesd őket! Ha meg nem, akkor remélem, adnak egy jó kiindulópontot, ami mentén átgondolhatod, te mit szeretnél máshogy csinálni és miért.
A tippeket aszerint hozom sorban, ahogy én emlékeim szerint felfedeztem őket a saját blogos utam során, azért, hogy így könnyebben követhető legyen, hogyan alakultak a gondolataim a netes jelenlétről, na meg, hogy én se veszítsem el a fonalat. :D Szóval ez itt nem csak tanácsok halmaza, hanem sztorizás is lesz, (avagy tippekbe bújtatott sztorizás) több okból is:
Mert jól esik elmesélni :D
Mert a saját bénázásaimat nyugodt szívvel megosztom, és ennyi idő távlatából név nélküli tapasztalatokkal (pláne, hogy sokszor nem konkrét oldalak, csak benyomások maradtak meg bennem, ha sokszor láttam valamit) a látottakról is beszélhetek, míg mai aktuális példákkal ez nem lenne korrekt.
Mert lesznek pontok, amin csodálkozni fogsz, hogy ezeket egyáltalán szükségét érzem elmondani, de hidd el, pontosan azért mondom, mert mindnek tapasztalati alapja van. Avagy nem mondanám, ha nem láttam volna rá rossz példát, akár csak néhány éve is.
Mert ugyan még magam is a folyamat közepén vagyok, vagyis tudom, hogy egy csomó dolgot még nem csinálok jól, sok dolognak utána se néztem még, de hátha így is segít valakinek, ha látja, más is kísérletezik, és hol bejön, hol nem.
Mert gondolatmenetet szeretnék megmutatni, hogy segíthessenek felfedezni a saját utadat. (Meg mert szerintem így izgalmasabb, mint egy X pontos lista, hogy ezt tedd, ezt ne tedd, szia.)
Ami még fontos, hogy semmiféle marketinget nem tanultam. Tábori és online előadásként találkoztam a témával írós programokon (Varga Bea írótábora, Regénynevelde fb csoport, illetve Varga Bea, Róbert Katalin és Kozma Réka előadásai közül bármi, valamint Írózóna videók), de ebben ki is merül a “szakmai tudásom”. Szóval ha egy hozzáértő marketinges valami mást javasol, mint amit én írtam, akkor jó eséllyel neki van igaza. (De persze arra is igaz, hogy vizsgáld meg, egyetértesz-e vele, mik a saját tapasztalataid, és ha neked való a tanács, fogadd meg. De Te döntesz!) Illetve, a vázlatom alapján csak ritkán fogok erre a kevés alkalomra hivatkozni, nem az ott hallottakat hozom most ide, de ha mégis felfedeztek olyan gondolatot, amit már máshol is hallottatok, és nem jeleztem, honnan jött, akkor két dolog történhetett: én is hallottam valahol, de már nem emlékszem, hol, ezért nincs konkrét forrás (nyilván, ha tudom, hogy nem az enyém az ötlet, azt jelzem), vagy egyszerűen én is eljutottam ugyanarra a tapasztalatra, mint más. Van ilyen. :D
Várjunk bele! :D
Találd meg azt a felületet, ami neked való!
Na jó, ezt ebben a formában pont én is veszem egy tábori előadásból, de épp illik a történet elkezdéséhez.
Mert a blogolást erre az időszakra még nagy szónak tartanám, a pontosság kedvéért úgy szoktam fogalmazni, 13-14 évesen jelentem meg először az interneten “nem csupán felhasználóként”. Vagy ha úgy tetszik, tartalomgyártóként. Néztem otthon a Minimaxot, és beadtak egy reklámot, hogy “Legyen saját honlapod a minimax-hu-n!”, mire nekem felcsillant a szemem, hogy “Woah! Mi ez? Tényleg? Hát ez érdekel!”. Azt hiszem, erre mondják, hogy meglátni és megszeretni, de legalábbis tudtam, hogy muszáj megnéznem, mi ez. Eddigre már sok mini-honlap volt regisztrálva, nézelődtem köztük, de már csak a neveldékre emlékszem, és hogy végül én is tündér-neveldét terveztem nyitni. (Asszem, az ötéveskori Én pici pónim szeretetem után ez volt az első és egyetlen nagyon lányos megnyilvánulásom, szóval nagy szó, hogy megosztom. XD Egyébként ez visszagondolva egy nagyon bájosan kamaszosan kettős dolog, hogy napközben még a Minimaxot néztem, éjszaka meg az X-aktákat bámultam és persze danascully volt a felhasználónevem a gyerekeknek szóló Minimax honlapon.)
Az emlékeim is homályosak, és nem is fontosak a részletek, a lényeg, hogy nagyon élveztem, amit csináltam. A megnyitásig végül nem jutottam el, de a képgyűjtés megvolt, az oldalra feltöltöttem a szövegeket, és már akkor izgalmasnak találtam kidolgozni a rendszert, hogy hogy igényelhet valaki tündért, hogyan gondozhatja, és mindezt hogy oldjam meg minimális internetforgalommal, mert ekkoriban még percdíjas net volt.
Hogy ez miért fontos? Mert innen indult minden. Mert emiatt más a helyzetem, mint annak, aki most azért szeretne blogot/fb oldalt, bármit csinálni, hogy a regényét, írói munkásságát másokkal megismertesse. Mert ebből látszik, hogy nekem a blogolás egy önálló hobbiként indult, és így ez a legfőbb hivatkozási alapom, amire rámutathatok, ha el akarom mondani, hogy én ezt egyszerűen azért csinálom, mert szeretem. Mert 14 évesen megszerettem, és kész. Később visszakapcsolok ide, amikor szóbakerül az írás is.
Szóval a lényeg, hogy azon a felületen, vagy felületeken tevékenykedj, amin otthon érzed magad. Ha szívesen fejtesz ki hosszú szövegeket, legyen blogod, ha rövidebb, sűrűbb megosztásokat szeretnél, jó lehet egy fb oldal, ha nem szeretsz a neten beszélni, de szívesen fotózol, vár az insta, ha megosztanád a gondolataid, de a fene akar annyit gépelni, indíts youtube csatornát. Mindegy, mit, meg lehet akár több felületed is, a lényeg, hogy otthonosan érezd ott magad! Jó, persze, a célközönség is számít, hogy hol vannak jelen, de ez továbbra se egy profi marketingtanácsadós poszt, szóval részemről fontosabb szempontnak tartom, hogy olyan felületet válassz, ahova szívesen gyártanál tartalmat. (Arra röviden visszatérek majd a második részben, hogy mi van, ha te igazából semmit nem akarsz indítani, mert nem ez a poszt fő témája, viszont teljesen valid helyzet, sokan vannak így.)
Ne copyzz!
Ez viszont nagyon is saját tapasztalat. Gimis koromra felfedeztem az animék világát, és a minimaxról átlendültem a g-portálra. Eleinte főleg az animés oldalakat nézegettem, és én is csinálni akartam egyet a kedvecemnek. Gondoltam, ha elég alapos vagyok, és elég sokáig dolgozok, akkor egy mindenféle érdekességgel teletűzdelt oldalam lehet. Na persze, ezt úgy képzeltem, hogy máshonnan összegyűjtöm az infókat, hiszen hát amiket én is olvastam, ők is szedték valahonnan. Ez még rendben is van, taaalán arra is gondoltam, hogy a forrásokat megjelöljem, nem ezzel volt a gond. Hanem hogy amikor elkezdtem a kutatást, szinte mindehol _ugyanazt_ találtam. De szó szerint! Nem egy portálon még csak át se fogalmazták ugyanazt a bejegyzést mondjuk a sztoriról, a karakterekről, bármiről, hanem ctrl+c - ctrl+v-vel átmásolták egymástól. Teljesen az volt az érzésem, hogy volt talán 2-3 oldal, aki ténylegesen lefordított mondjuk külföldi cikkeket, és ezt a néhány oldalt copyzta mindenki, aki az adott animéről akart portált csinálni.
És itt elgondolkodtam, hogy ennek mi értelme? Másoljam le ugyanazt a három oldalt, tegyem fel ugyanazt a néhány infót, amit mindenhol máshol is megtalál, akit érdekel az adott anime? Ez így hülyeség.
Persze, forrásmegjelöléssel idézhetsz tartalmakat máshonnan, de ilyenformán ugyanazt leírni (még ha át is fogalmazod), amit máshol már leírtak, egyszerűen nincs értelme, forrásmegjelölés nélkül meg lopás is. Erre ne építs oldalt, mert ez annyit mond el rólad, hogy tudsz olvasni és másolni. Ráadásul felesleges is, mert az infó már ott van máshol, aki keresi, megtalálja. Te ennél többet tudsz!
Minimum kombózz egyedien dolgokat!
Ennek már lehet értelme, ha jól csinálod!
A megrökönyödés után, hogy egy csomóan ugyanazt másolják, még mindig animés oldalt akartam csinálni, szóval ki kellett találnom, hogy az enyém mitől lesz más. Részben, mert már akkor is szerettem a designnal játszani, arra jutottam, hogy akkor majd csinálok a két akkori kedvenc animémnek portált, és úgy csinálom meg az oldal kinézetét, hogy a két oldalsó menüoszlop meg az egész kinézet ezt a kettősséget tükrözze, színekben, stílusban, mindenben. Nagyon izgalmasnak tartottam a kombót, mert a két kedvenc animém az Air és az Elfen Lied volt, amik nagyon más hangulatúak. Az Airben aranyos figurák vannak, beteg kislány, angyalszárnyak és kék égbolt, míg az Elfen Liedben gyilkolásra kifejlesztett, megláncolt, megkínzott dicloniusok, leszakadó végtagok, szarvak és rengeteg vér. Kék-fehér és vörös-fekete portált képzeltem el, vizuálisan is nagyon izgi volt, plusz utólag azt mondom, illik is a kamaszkori szélsőségekhez.
Most már persze csak a nosztalgikus hangulat viszi el a témát, de akkor és ott egyedinek láttam, és meghozta azt a kulcselemet, hogy elkezdtem azon gondolkodni, mi olyan pluszt tudok adni az oldalammal, ami, legalább abban a formában, nem található meg máshol.
Ezzel nem azt akarom mondani, ha két oldalról copyzol, az már jó, hanem hogy keresd meg a pluszt! Források alapján posztot írni akkor van értelme, ha valamit hozzáteszel, egyéni véleményt, összehasonlítást, továbbszövöd a témát, bármit, ami nem adott dolog lemásolása, hanem továbbdolgozása. Az igazi tartalom pedig az a rész lesz, amit pluszban tettél hozzá.
Keresd meg, mi a főfogás-tartalom, amíg kínálsz!
A filler tartalmak jók és jópofák, de önmagukban nem tartanak meg egy oldalt.
Sokféle portált nézegettem akkoriban. Az animéseket lassan felváltották a mangások, amiben aztán alkotóként is résztvettem, benéztem személyes oldalakra, találtam amatőr írós oldalakat, saját sztorinak (ugyanaz, mint később a történetes blogok, csak ezek g-portálok voltak), több történetet összegyűjtő portálokat, ahova én is küldtem be fejezetenként sztorit, rengeteg designportált nézegettem, meg még ki tudja, hova el nem jutottam, ennyire emlékszem. Sok helyen felbukkantak különféle játékok, kérdőívek, olyasmik, mint a néhány éve látott ilyen-olyan tag-ek. Szerettem ezeket is olvasni, mert a követett oldalak szerzőiről megtudhattam érdekes dolgokat, vagy épp vicces válaszokat olvashattam a kérdésekre.
De aztán voltak oldalak, amiken idővel már csak ilyenek voltak. A saját tartalom egyre kevesebb lett, és csak a kedvenc őszi gyümölcseiről, meg kedvenc zeneszámairól lehetett olvasni a portáltulajdonosnak. És ez egy idő után unalmassá vált.
Nem tudhatom biztosra, mi volt az ok, de kívülről nekem ez a kimerülés jele volt, és már nem jártam fel ezeket olvasni, mert nem érdekelt.
A különféle játékok, kérdőívek, néhány perc alatt összedobott tartalmak, mint egy fotó egy kávéról, szerintem addig jók, amíg filler és nem tartalom szerepük van. Amíg egy kis bepillantás a függöny mögé (mert kukkolni sokan szeretünk :D), amíg egy kis színes, amiből megláthatjuk, hogy a követett blogtulaj mit szeret, mivel tölti az idejét, amíg néhány vidám másodperc a napunkban, amíg egy kis nasi a főfogás-tartalmak között. De ahol csak ennyi van, ahol ezek _a tartalom_, az hosszútávon unalmas. Nekem legalábbis biztosan.
Nemrég úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy engem igazából senki macskája nem érdekel (bocs, nem a macskákkal van bajom, ez csak egy példa), de ha _az illető tevékenysége_ amúgy érdekel, akkor amíg dolgozik a főfogás-tartalmon, szívesen nézegetem a cicáját, kávéját, hogy hogyan áll a regénnyel, meg hogy mi a kedvenc őszi ruhadarabja. Mert akkor már van _valami_, ami miatt az illető érdekel, akkor ezeket nem kényszeres tartalomgyártásnak érzékelem, és félredobom, hogy hát, ennél van nekem jobb dolgom is, hanem kíváncsisággal tölt el, hogy megleshetem, milyen zenét hallgat a másik.
És szerintem ez a fő kérdés egy blognál. Hogy mi a főfogás-tartalom? Persze, a nasik kitalálása is agykapacitást és melót igényel, ez ne felejtsük el. Ráadásul egy írónál, ahol a regény a főfogás, elég sok nasi lesz közben, amíg egy-egy könyv elkészül, és megkockáztatom, ha abban nincs valami egyedi, talán önmagában nem is húzza ki az olvasó nasikon a fogások közt. De erről pontosabban kiadott szerző tudna mesélni, ez a része a gondolatmenetemnek csak spekuláció, így nem is viszem sokkal tovább a kérdést. (Meg azért se, mert megérne még jópár sort, ha elkezdenék arról elmélkedni, hogy íróknak blogolsz vagy tisztán olvasóknak, és hogy melyiknek mi lehet érdekes, mert simán lehet, hogy ami az egyiknek nasi, az a másiknak főfogás vagy fordítva. De ezt az irányt most nyitva hagyom, legfeljebb ha olvasnátok még erről, kommenteljetek, és meglátom, van-e egy posztnyi gondolatom róla.)
A lényeg az, hogy gondolkodj el, mit adsz a blogolvasóknak! Mi a főfogás a menüdön?
És ezzel vége az első résznek. Hamarosan hozom a folytatást, ne menjetek messzire! :D
