/A Kezdetben oldal világépítős játékára készült írás. Feladat: bemutatni a mágiát vagy technikai fejlettséget/
– Maga most tényleg házalni akar ezekkel? – kérdezte cinikus hangon az esztergapadnak támaszkodó fiatal legény.
Karját keresztbe fonta a mellén, úgy nézte öreg, pakolászó mesterét.
Az ősz hajú, simára borotvált arcú férfi megállt a mozdulatban, kiegyenesedett és mutatóujjával feljebb tolta orrán az okulárét. Ingerülten sóhajtott.
– Neked talán van jobb ötleted, fiam?
– Van! – csattant fel a kese hajú fiú, és tekintetét az öregébe fúrta. – Például ne sodorja bajba az üzletét és saját magát ezekkel az ostoba ábrándjaival!
A férfi állta a pillantását, majd nagyon fújt. Aztán szó nélkül folytatta a pakolást. Úgy tenyérnyi magas, hengeres eszközöket rámolt nagy, erős hátizsákjába. A holmik olykor fémes hanggal egymásnak koccantak, az oldalukon kiálló forgatható rúd néha beleakadt egy másik darab alul kilógó, rugós lábaiba vagy a köztük lévő éles fémalakzatba. Olyankor az öreg morrant egyet, majd olyan óvatossággal választotta szét őket, mintha valóságos kincsek volnának.
A legény egy darabig csak nézte, majd sarkon fordult és bement a műhely hátsó részébe. Kisvártatva néhány elnyűtt törlőronggyal tért vissza. Leguggolt a merevített vázú, kissé már kopott táska mellé, és kiszedte az utoljára belepakolt gépezeteket. Egy rongyot terített az alattuk lévőkre, majd gondosan ráhelyezte az iménti kettőt. Újabb rongy, újabb két holmi egymás mellé. Mestere nem szólt rá. Csöndesen állt egy ideig, majd lelkes hangon beszélni kezdett:
– Gondold csak el, fiam! A mi népünk asszonyainak ez az egyszerű szaggató már mindennapos dolog. Kinyújtják a tésztát, felhúzzák a szaggatót és útjára engedik felette. Oda sem kell nézniük, az lyukaszt egyet, aztán odébb lép a kis lábain és jöhet a következő szaggatás. Mostanra olyan jól beállítottam, hogy már alig hagy köztes tésztát. Sőt, még a formát is lehet cserélni benne! Közben meg már lehet is telerakni a tepsit vagy nyújtani a következő adagot. Ennek minden háztartásban ott a helye! Hidd el, a háziasszonyok jó célközönség! Elég, ha páran kipróbálják, és szájról szájra fog járni, mennyire megkönnyíti a sütést. Kicsiben kell kezdeni, úgy előbb bizalmat szavaznak majd az eszközeinknek – közben az öreg szórakozottan megfogott egy kesztyűt és elkezdte vele leseperni a szerelőpultról a fémforgácsot.
A legény végzett a pakolással, bekötötte a zsák száját, becsatolta a ráhajtóját. Olajfoltos kezével leporolta a nadrágjára hullott forgácsot, majd felkelt, és miközben hátára vette a nehéz táskát, megkereste az öreg tekintetét:
– A zhunok gyűlölnek minket, mióta csak itt vagyunk. Ne higgye, hogy a tésztaszaggatói ezt megváltoztathatják.
/A zhunokról szó esett már az alábbi két háromszázasomban: Függöny és Küldetés./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése