2011 szó, eddig jutottam a NaNóban. Nem valami sok, de arra jó volt, hogy lássam, okés, az elméletem úgy fest, működni fog, kezdem felvenni a régi fonalat, és kezdek tudni úgy spontánul írni, “mint régen”. (Mint azelőtt, hogy letettem volna pár évre az írást.) Meg arra is, hogy lássam, még hol bonyolítottam túl a sztorit, és módosítsak annyit az ötleteken, hogy feszesebb legyen az alaphelyzet. (Most már tényleg van igazi, erős konfliktus a páros között! :D) De amikor fél-egy órát töltöttem azzal, hogy megnézzem, tud-e otthon kávézni a karakterem, konkrétan, hogy kiejtheti-e a száján, hogy “Akkor én most főzök egy kávét”, és még azon is merengtem egy kört, hogy legyinthetek-rá azzal a bátorsággal, mint régen, hogy “majd megoldom / mágusok, megoldják”, akkor ott kicsit besokalltam.
Szuper, hogy kezd visszatérni a spontán írós életérzésem, de attól még ha valami objektíven rossz, azon nem segít az önbizalom. Egyszerűen nem tudom feloldani azt a problémát, hogy fantasy világépítéshez hülye vagyok (persze titkon örülnék, ha kiderülne, hogy nem XD), reált én meg nem fogok írni. Ez így jelenleg patt. (Bár délután még úgy éreztem, matt, és ez és egyéb hibáim miatt nem is kéne erőltetnem ezt az írás dolgot, úgy egyáltalán. Komolyan, ha megtanulom a fejemben lévő drámázást valahogy kivetíteni a papírra, nagyon király konfliktusaim lesznek! :D)
Nem akarom letenni a sztorit. Véglegesen semmiképp, és valahol most is ódzkodva, de most azt hiszem, jót fog tenni neki és nekem is egy kis pihenő. Csak annyi, amíg rájövök, hogy kapcsoljam ki a “hangokat” a fejemben, meg amíg némi tanulmányi olvasást folytatok. Hátha pár könyv segít belőni, mennyire is kell komolyan venni az aggodalmaimat, mennyire is vagyok távol a szükséges szinttől, meg hátha okosodok is közben.
Meg most sok minden is van. Van egy privát kreatív vállalásom, ott van a csatornaindítási tervem (igen, a korábbi posztban túltitokzatoskodtam, szóval a Másik projekt az egy készülő youtube csatorna :D - hmm, lehet, az infóadagolást is tanulnom kell még XD), a Write Taget se felejtettem el, és hát ma elkezdődött a Romantikus atmoszférateremtés kurzus. Sok és izgalmas a házi (eddig még nincs benne gyep leírás! XD), szeretném őket rendesen megcsinálni. És még karácsony is lesz. :D Szóval azt hiszem, mentálisan is jót fog tenni, ha most egy kicsit nem kattogok a regényen.
Ez a kicsit nem lesz sok, év elejéig tervezem csak letenni. Igazából ez nálam nem is sok idő, mert eddig is jó nagy szünetekkel írtam, csak azzal a különbséggel, hogy eddig fejben mindig kattogtam rajta, és nem mondtam ki, hogy leteszem, csak lassan haladtam. (Most ezért is írom le posztban, így olyan igazi.). Most ezt szeretném kicsit elengedni, abban bízva, hogy a pihenéstől lenyugszik az agyam, és utána kisimultan nem is látom majd olyan katasztrofálisnak a helyzetet. :D
Mondjuk nem állítom, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy belekezdek valami rövid, Tényleg Nagyon Spontán írásba. O:) Kedvem teljesen lenne hozzá, a kimenetelben vagyok bizonytalan: vagy pont jól sülne el, és teljesen visszahozná a görcstelenül írást, mivel ennek nem lenne tétje, és így majd a Rongycirkuszt is meg tudnám így írni, hiszen legyinthetek, hogy “majd később kijavítom”. Vagy kiírnám magamból a feszkót, vagy hogy mondjam, oda írnék le olyan hangulatokat, érzéseket, amik miatt a regényt akarom írni, és akkor a regénybe már nem maradna. (Ezen amúgy más írók is szoktak aggódni?) Ugyanakkor Nala karakterének a magja 13 éves koromra nyúlik vissza, nem lesz semmi baja másfél hónap alatt, és Zefír elemei se hirtelen fellángolás, nem fog hamar elhamvadni. Vagy megint csak túlagyalom? XD
Akárhogy is, most a Rongycirkusz elmegy picit téli álmot aludni, én meg megpróbálok olyan atmoszférákat teremteni, hogy beleborzongjon, aki csak olvassa! :D (Hogy a gyönyörűségtől-e, vagy a szörnyülködéstől, az majd kiderül.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése