Mondanám, hogy most jutott időm évösszegzőt írni, de az a helyzet, hogy időm lett volna, csak inkább írtam. :D
Mert hogy 2024. nekem a szemléletváltás éve volt. Ezt most majdnem elkezdtem kifejteni, de igazából nem is olyan rég már írtam róla, itt elolvashatjátok. Röviden: sokat köszönhetek ebben az évben a dramaturgia kurzusoknak, tudást, visszajelzéseket és egy írókört is, akikkel azóta is motiváljuk egymást. :)
Azóta annyi történt, hogy jártam Romantikus atmoszférateremtés kurzuson, és hát, mit mondjak, nem csappant a lelkesedésem, sőt! :D Nem hittem, hogy valaha ilyet mondok, de megszerettem a testérzeteket. Nem mondom, hogy jól is csinálom, vagy hogy mindig jól csinálom, de elkezdtem egy remek eszközt látni bennük, és azt is megtalálni, hogy nekem, személyesen miért izgalmasak. (Karöltve az E/1-gyel, amire ugye átváltottam, mert az agyam nem volt képes befogadni a közeli narrációt és az E/3-at együtt.) Teljesen le tud nyűgözni, amikor sikerül egy-egy jelenetbe belemerülnöm, eléggé beleképzelni magam a karakter helyzetébe, és rácsodálkozni, hogy bizonyos szituációkat máshogy is meg lehet élni és lereagálni, mint ahogy én tenném. Ne nézzetek furának, de én néha komolyan tanulok a karaktereimtől. Máshogy reagálni és máshogy érezni, és ez irtó izgalmas! :D (Na, pl. az ilyenek miatt mondom, hogy nekem az írás és az önismeret összefonódik, és még annyi más elemben is.)
Szóval én azt mondom, a kurzusok jó segítség lehetnek az írói blokk oldásában, ha épp ilyennel küzdenél. De azért gondold át, milyen személyiség vagy, van, akit pont befeszít. Nekem rengeteget segített, hogy az oktatóval át lehetett beszélni dolgokat, hogy kipróbálhattam jeleneteket, helyzeteket igazából különösebb tét nélkül, és a csoporttársak visszajelzései, amiből láthattam, hogy vannak, akiknek tetszik, ahogy írok, szerethetőnek tartják a párosom és drukkolnak nekik. Ezek után nem lehet nem lelkesnek lenni! :D
Azt viszont sajnálom és szégyellem, hogy míg összeraktam magam és eljutottam a mostani hozzáállásomhoz, rengeteget hibáztam és bántottam másokat. Ezt nem fejtem ki, mert magánjellegű, de van köze az íráshoz is, így hamisnak érezném az évösszegzést, ha csak a vidám és jól sikerült dolgokról esne szó. Ha már “függöny mögé bepillantós” bejegyzéseket is írok, akkor azt hiszem, azzal adom a legtöbbet, hogyha csak egy pillantásra is, de a rossz dolgokat és akár hibákat is megmutatom.
Viszont a szemléletváltás azt is magával hozta, hogy elkezdtem komolyabban gondolkodni nem csak “függöny mögötti” tartalmakon. Már év elején (és még azelőtt is van előzménye, de ezt majd egy erre fókuszáló posztban) megszületett bennem egy YouTube csatorna gondolata, most év végére pedig a hozzáállás is, hogy igenis, miért ne tekinthetnék magamra tartalomkészítőként? (a gyártó szót nem szeretem, olyan, mintha nem szívesen csinálnánk) És ami a fejemben van, ahhoz a legjobb platformnak a youtube-ot érzem. Szerettem volna a bemutatkozó videóval elkészülni még év végére, de itt nagyon elszámoltam az időmet, szóval ennek kapcsán is kvázi csak a “fejben munka” történt meg ‘24-ben. De tél elején egy olyan koncepciót sikerült összeraknom, amit azóta is reálisnak érzek és feszít, hogy kezdjem már el megvalósítani. :D
Ami viszont kézzelfogható, és számomra jól mutatja, hogy ez egy jó év volt, azok az olvasásaim. Nem szoktam ezt emlegetni, mert hát nem könyves blogger vagyok, de mióta molyom van, az idei volt a legjobb évem, és ezt nem tudom kihagyni a beszámolóból. :D
Nálam az olvasás és a lelkiállapot eléggé egyenes arányt mutat. Tökre nem logikus szerintem, mert az lenne az ésszerű, ha nem jól vagyok, elbújjak egy könyvbe, de – és ezt 2020. mutatta meg a leginkább – úgy vettem észre, ha sok a saját bajom, nem tudom befogadni még a karakterekét is. Ha kemény dolgok történnek egy regényben, még ha aztán jó is lesz a vége, fenyegetésnek élem meg, hogy lám, még annál is lehet szarabb a világ, mint amilyennek én érzem, ha meg nagyon fluffy a sztori, azt meg csak nem hiszem el. ‘23-ban, de még azért bőven ‘24-ben is éreztem, hogy nem bírok komolyabb konfliktusú dolgokat befogadni. Tényleg, a tavalyi évem jó részében Sailor Moont néztem, mert úgy azzal a szinttel voltam képes megbirkózni, míg mostanra, engem is meglepett, elkezdtem vágyni komolyabb, epicebb filmekre, könyvekre. Remélem, ez megmarad. :D
Ó, és majdnem kihagytam, pedig volt vele munkám bőven, és ez is "kézzelfogható" eredmény: végigvittem az első, egy évet felölelő netes játékomat, a Körforgás write taget. :D
Ilyen volt 2024. Nagyrészt fejben dolgozós, de azért az egy év alatt 3 kurzust se becsülném le, ilyen még nem volt, szép meló! Hogy miért nincs még kész a regény, hiszen azért mégis ott volt egy év? Mert a) lassú vagyok, a változások lassan állnak össze a fejemben, b) vannak külső nehezítő körülmények (tudjátok, mennyi idő kvázi “mindenmentesen” étkezni? És nem, a bolti mentes műkaja nem alternatíva, max csalásként), c) lusta vagyok. Hát most mit tagadjam, ez is benne van. Meg a social média függőségem, amit már jobban kordában tartok, de azért még messze a cél, d) olyan szétszórt vagyok, mint egy robbantott krumplibogár. De azt látom, hogy ahogy nő a motivációm, úgy kezelem egyre jobban a vackaim. Készen állok 2025-re! :D
Amit annyira vártam, hogy egy kicsit le is maradtam miatta a karácsonyról. Már decemberben elkezdtem tervezgetni az idei évem, mert nem akartam, hogy január elején ott pislogjak, hogy most akkor mivan? Vártam, hogy belefoghassak a terveimbe, és így kicsit vártam, hogy vége legyen az ünnepeknek, pedig szép volt a karácsonyom is, vidám a szilveszter is.
Ebből tanulva, az első tervem 2025-re (meg a többi):
→ Megélni az ünnepeket és készülni rájuk. De nem csak az ünnepeket, valahogy jobban “együtt mozdulni” a természettel. A blogdizájnból, de akár a write tagből is láthattátok, hogy ez a vágy valahogy felerősödött bennem az utóbbi időben. Idén szeretnék erre tudatosan figyelni, keresni az alkalmakat.
→ Nálam ennek egyik módja a kézműveskedés. Eddig csak hébe-hóba posztoltam erről instán, idéntől viszont a platformjaim szerves részévé szeretném tenni a kézműves és rajzos oldalam is – mind a pl. évszakhoz, ünnephez kötődő dekorálást, mind azt, ahol összefűzöm a regénnyel. Mert lesz ilyen is, szóval ha érdekel, kövessétek be az instám! :D Átgondoltam a különböző felületeimet, hogy hova, milyen tartalmat szánok, mert jelenleg elég összeszedetlenek. Erről hamarosan hozok majd egy rövid posztot, hogy letisztázottan kommunikáljam a változásokat, amiket tervezek, és hogy láthassátok, hol, mivel találkozhattok, ha bekövettek.
→ A platformok kinézetét is szeretném egységesíteni, így ebben is várhatók változások.
→ Szeretnék több könyvet elolvasni, mint 2024-ben, és eljutni a 10 000 elolvasott oldalig (tavaly 8888 jött össze). A könyvszám is motiváló, de mivel a tavalyi szép (magamhoz képest, na, én örülök neki XD) számban azért voltak mesekönyvek, meg ujjnyi vastag interjúkötetek is, így inkább oldalszámban kezdtem mérni magam. Jó, persze, itt se mindegy, hogy képes mesekönyv vagy sűrűn szedett regény, de egyrészt igazából mindegy, mert ezekkel a számokkal csak magamat ösztönzöm, másrészt olvasok annyi szakkönyvet is, hogy azokkal kompenzálom annyira a könnyebb könyveket, hogy nekem okés így.
→ Kurzusra nem tervezek menni. De ‘24-nek is így indultam neki, aztán látjátok. XD Mindenesetre nagyon vonz az erotika író kurzus, de most egyrészt a regényemmel szeretnék haladni, másrészt tudom, hogy az még korai nekem. Szóval drukkolok, hogy később is meghirdessék még. O:) (Oké, feladom, ezt a bekezdést nem engedi a többihez formázni. Tudjátok mit? Majd azt mondom, ez a poszt tökéletlenül szép! :D)
És hát a két legnagyobb tervem 2025-re :D
→ Elindítani és működtetni a youtube csatornát. Már nem csak lépésekre lebontott to-do listám van hozzá, hanem meg is írtam a bemutatkozó videó szövegét, tervezgetem a pilot felvételt (fuh, izgulok ám, mert itt majd beszélnem kell XD), szóval a munka _tényleg_ elkezdődött. Erről most nem is mondok többet, egyrészt, mert az eredetihez képest annyit változott a koncepció, hogy a mostani szinte teljesen más, és elég biztos vagyok benne, hogy a megvalósítás során is még fognak módosulni dolgok, ahogy szembesülök a gyakorlattal, szóval amit most mondanék, ahhoz képest a végeredmény valószínűleg, ha csak kicsit is, de más lesz. Másrészt, mert így bennem marad az a pozitív feszültség, ami arra ösztökél, hogy csináljam, haladjak, hogy minél előbb megmutathassam Nektek. :D
→ Megírni a Rongycirkusz first draftját! :D Menő lenne, ha akár egy pihentetős, aztán javítós kör is beleférne, de maradjunk a realitásoknál. Szemléletváltás ide vagy oda, elég nehéz és lassú átültetni a gyakorlatba, és még néha mondatonként, tudatosan kell lepakolnom az annyi éven át megszokott szorongós hozzáállást. Röviden: Rájöttem, hogy nem szabad terveznem. Ezt csak a napokban sikerült így megfogalmaznom, de tökéletesen leírja, mit érzek ennek kapcsán: tervezni nekem olyan, mintha előre próbálnék kijavítani olyan hibákat, amiket még el sem követtem. Mintha már a leírás pillanatában, sőt, már a kitaláláskor azon kéne aggódnom, hogy jaj, de ez így sok szál lesz, nem stimmel a dramaturgia, nem nő a feszültség, nem hiteles a karakter, stb. Ebből nekem így sosem lesz regényem. Egyszerűen kell az írás folyamatába olyan idő, amikor egyszerűen csak lelkesedhetek a sztorimért, amikor csak úgy szimplán szerethetem a karaktereimet és boldog lehetek a kitalált jeleneteimmel. Akár jók, akár nem. Nem azért, mert zseni vagyok, és engem aztán ne kössön meg az írástechnika, tudom, hogy nem vagyok az. Hanem mert ahogy korábban azt írtam, hogy valahol meg kell tanulni írni, vagyis valahol szükség lesz a logikus gondolkodásra az írás folyamatában – és ez lehet, hogy valakinek előtte van, a tervezés szakaszában –, ugyanúgy hiszem, hogy valahol szükség van az önfeledt örömre is, teljesítménytől függetlenül. Néha kell csak úgy szeretni a sztorinkat, pusztán mert a miénk. <3
Attól amúgy egyelőre nem tartok, hogy utólag majd ki kell kupálni. Regényt még értelemszerűen nem javítottam, de pl. a kurzusházik alapján azt látom, hogy amikor a végére érek egy jelenetnek, és átnézem, én igazából élvezem javítgatni, átírni, kicsinosítani, mert akkor már a kezemben vannak az elemek, amikkel dolgozhatok. Szóval még azt is el tudom képzelni, hogy ezt a részt is szeretni fogom, de majd beszámolok róla, ha ott tartok.
Most még babystepekben tanítgatom újra az agyam “úgy írni, mint régen”, és örülök minden pillanatnak, amikor sikerül. Ha kíváncsiak vagytok, hol tartok épp, időnként lessétek meg a Haladáskövetőt jobbra fent, a menüsor tetején. Ezt elég naprakészen tartom. ;)
Ezek a terveim 2025-re. Az az igazság, hogy néha elkap a rosszkedv, és kétségbevonom, hogy bármibe is bele kéne vágnom, eltemet egy minden mindegy érzés. De a legtöbbször, mint most is, lelkes vagyok. Valahogy úgy érzem, hogy most valami új kezdődik, valami, ami épp annyira ijesztően nagy falat, hogy izgalmas legyen. És én kíváncsi vagyok erre az újra! :D
Köszönöm, hogy itt vagytok, és remélem, velem tartotok idén is! Nem fogunk unatkozni. :D