Életjel és kurzusbeszámolók

Sziasztok!

Néhány hete valaki rákérdezett, hogy megvan-e még a blogom, szóval rájöttem, hogy ideje volna némi életjelet adnom. : D 

Szóval a blog megvan, csak szegény oldal kicsit áldozatául esett a regényírási elakadásomnak. Nem szoktam ilyesmiről írni itt, ez nekem inkább a baráti beszélgetések biztonságába való téma, most se lesz hosszú, de mivel érinti az itteni hallgatásomat, így azért megemlítem.
Ismerős az az érzés, amikor valami nagy feladaton dolgozol, pl. hosszú sulis beadandón vagy ilyesmin, és amíg azzal nem vagy kész, de legalábbis nem áll össze annyira, hogy tudd, “már csak meg kell írni”, addig nem tudsz igazán másra figyelni, akkor se, ha egy ideje csak toporogsz egy helyben a feladattal? Csak ülsz fölötte és tudod, hogy úgyis utolsó este fogod megváltani a világot és megírni, de akkor se bírod ott hagyni és mást csinálni? Én szoktam így lenni, és most a regénnyel is így vagyok. Alakul, alakul, de most még inkább csak “ülök fölötte” és nem bírok másra figyelni. Ötletem is van, kedvem is van, időm is van, mégis hiányzik még valami. 

Tűnődök rajta, miért toporgok, vannak is gondolataim, megoldási terveim, de ez azért még idő lesz. Viszont jó eséllyel, míg ezeket nem pakolom helyre magamban, itt is ritkábban fogok megjelenni. 

(Egyébként már vázlatolom a következő posztot, csak megint sikerült egy nagyobb bejegyzést kitalálni, a fentiek mellett ezért is halad lassan.) Szóval csak ennyi történik a háttérben, a blog megvan, nem is akarom abbahagyni, nem is a bejegyzésekkel akadtam el, csak épp mással, ami kihat erre is. : )

Ez a főbb oka a hallgatásomnak, de van egy másik is: több kurzust is megcsináltam az elmúlt időben, amik bizony alaposan és kellemesen lefárasztották az agyamat. : D Beszámolókat se szoktam írni – de úgy látszik, ez egy ilyen nap : D -, viszont a dramaturgia alapozóról nem bírok (és nem is akarok) magamban tartani pár gondolatot, és akkor már a többiből is kaptok egy kicsit.

Leírás kurzus:

Ez volt a második kurzusom, tavaly ősszel, az utolsó Leírás. Kemény menet volt, de élveztem, és még olyan kérdésre is megtaláltam a választ az oktató, Kozma Réka segítségével, hogy miért van, hogy egymástól teljesen független emberektől egyformán megkapom, hogy jók a leírásaim, meg azt is, hogy nem jó az atmoszférateremtésem. ^^ Ez a kurzus már nem lesz többet, de vannak új, zsánerspecifikus leírás kurzusok, azok között érdemes lehet szétnézni, ha a leírásotokon szeretnétek csiszolni. : ) 

Misztikus-romantika (karakterfókuszú világépítés) kurzus:

Márciusban volt, ez az első négyhetes kurzus, amin részt vettem. Világépítés, na, az volt bőven! : D Szuper volt, és mindenkinek, aki tart a világépítéstől – ahogy én is XD -, üzenem, hogy ez tényleg a karakter irányából mutat be egy világalkotós gondolatmenetet. Nekem ez a gondolatmenet tetszett a leginkább, és az az izgalmas tapasztalat, hogy pár hét alatt egy halom világ-ötletet (persze, nem kerek, kidolgozott világokat) ki tudtam préselni az agyamból. Mivel összességében nem szoktam rágörcsölni a sulis feladatokra, inkább játéknak tekintem őket – na, ezt kéne megtanulnom regényeknél is, ott bezzeg nem megy : D -, így amellett, hogy tényleg húzós volt – legalábbis nekem, aki alapvetően nem ügyes és gyors világépítő -, de egyben jó móka is.
(És vagy ezen, vagy dramaturgián jöttem rá, hogy túl óvatosan adagolok infókat, olyannyira, hogy a végén nem is azt olvassák ki a szövegemből, amit írni akartam. De már legalább értem, miért nem értenek. : D )

Dramaturgia alapozó:

Na, ezt nem tudtam volna kihagyni, ennek a kurzusnak örültem a legjobban, mikor megláttam az új listát. : D Mióta hallottam a kurzusokról és a “nagy dramaturgiáról”, az izgat a legjobban, de az még túl erős nekem, ráadásul kéziratom sincs, amivel jelentkezhetnék. De ettől még nagyon érdekelt a téma, és a tökéletes lehetőséget a “kis dramaturgia” jelentette.

És ami miatt konkrétan írni akartam róla, az az, hogy egy darabig tűnődtem, ez meg nem túl “alacsony” szintű-e? (Mivel beszélgettünk róla írós baráttal, szóval másban is felmerült a kérdés, így be merem vallani, hogy bennem is ^^”), mert csak hármas szintűnek írták. Mi meg tűnődtünk, hogy hát jó, de mi már több kurzust megcsináltunk, olvasgattunk is a témáról, és ha itt azt boncolgatjuk végig, hogy “…mélypont-tetőpont…”, az vajon mennyi újat fog mondani? 

Mondott. És nem is csak erről volt szó, bőven voltak olyan dolgok az anyagban, amivel én még máshol nem találkoztam, pedig elég sokat olvasok. Plusz a feladatok is jók és érdekesek voltak, és amúgy emiatt is (a többi más ok mellett) mentem el, mondván, még ha csupa olyanról lenne is szó az anyagban, amiről már olvastam (azért ezt nem gondoltam, hogy így lenne), a feladatok, és hogy lehet kérdezni az oktatótól, akkor is sokat segítenének. És tényleg, ezt már máshol is említettem, de továbbra is tartom, szerintem bárhol áll is valaki, egy szerkesztő csak segíteni tud neki még tovább fejlődni, én meg még amúgy is csak eléggé alulról szagolgatom a dramaturgiát (is).

És ha már feladatok: említettem, hogy a nagy dramaturgiára már várnak kéziratot, ide viszont nem írtak semmit, még vázlatot se kértek. Kíváncsi voltam, hogy akkor mi lesz itt, és mivel már elkezdtem addigra kitalálni egy sztorit, reméltem, hogy azért azzal is lehet dolgozni. És ami az egyik legjobban tetszett nekem a kurzus felépítésében, hogy a feladatokat úgy állították össze, hogy nem kellett hozzá nem hogy vázlat, hozott ötlet se, úgy is mindent meg tudtál csinálni, de ha volt már valamid, volt olyan feladat, amire behozhattad, és akkor tényleg arra kaptál visszajelzést. Szóval tényleg bátran lehet jelentkezni, akár ötlettel, akár anélkül, ráadásul Róbert Kati nagyon kedvesen segít.  : D 

Ami még részemről nagy pirospontot ért, hogy minden kurzus végén kérnek visszajelzést, és a misztikuson említettünk pár dolgot, hogy szerintünk mivel lehetne még javítani a dolgon, és a dramaturgián tényleg változtattak is pl. az időbeosztáson.

És ha már időbeosztás, meg visszatérve a hármas szintre: a dramaturgiát tényleg könnyebbnek éreztem, mint a misztikust, és főleg amiatt, hogy könnyebbek voltak a hétközbeni feladatok. A magam részéről ennek is örültem, no, nem mintha nem szeretnék dolgozni – naná, hogy szeretek, azért jövök kurzusra : D -, viszont mivel nekem volt eleve regényötletem, így a kurzus alatt maradt némi időm és agykapacitásom azt is csiszolni a leckékkel párhuzamosan. 

Rengeteg mindent megtanultam a kurzusok alatt, napestig itt ülhetnénk, ha felsorolnám, meg még elő is fogom venni az anyagokat, házikat később is, az biztos. És bátran ajánlom a négyheteseket is! : D 

Még vannak terveim, és bár ez a mostani dömping jól esett, idén már nem megyek többre. Nem is tudom, hogy mondjam, szerintem ezt valahol érzi az ember, hogy mikor van ideje a kurzusoknak, a tanulásnak, és mikor a gyakorlásnak. A legelső, a párbeszéd után egy évig nem is mentem másra – bár akkor nem is volt ennyi, meg nem voltak rövidek se -, az ott elsőre klassz volt, de tömény is, hisz életemben először akkor jártam írókurzuson.
Aztán tavaly a leírás előtt/után éreztem, hogy na, most van erőm, agyam tanulni, kedvem is van, bírni fogom. És bírtam is, (persze, mélypont minden kurzuson van, de most nem erről beszélek), hanem hogy a végére se sokalltam be, lelkes voltam a végén is.
Most pedig valahogy nyugalomra vágyok, arra, hogy az eddig felgyűjtött elméleti tudást gyakoroljam, kipróbáljam. Hogy úgymond ne csak tanuljak – nem, mintha nem lenne még rengeteg, ami rám férne -, hanem írjak is. Izgat még az ideiek közül a romantikus atmoszférateremtés, de az már sok lenne. Majd talán két év múlva.

Még nem vetettem el azt a tervet, hogy jövőre, attól függően, hogy állok a regénnyel, megpróbálom az NA-t, vagy ha netalán lesz addigra kéziratom, a nagy dramaturgiát. De ez még a jövő zenéje, no meg jövőre lesznek új kiskurzusok is, így megeshet, hogy valami elcsavarja a fejem.

Szóval most egy kis csend jön, egy kis írás (ha végre összeállnak a dolgok : ) ). 

Design csere :)

Sziasztok!

Az új évre egy új külsővel készülök.

A terv már megvan, képeket is elkezdtem gyűjteni, de munka még lesz vele bőven. Ha az elkövetkező időben fura elrendezést, oda nem illő képeket, vagy bármi szokatlant láttok az oldalon, ne aggódjatok, nem kaptam ízlésficamot, csupán zajlanak a munkálatok. : D

Ezalatt is minden tartalom elérhető lesz, csak legfeljebb nem lesz szép. xD

Jó évzárást Nektek! ^^

Book Tag Íróknak

K.Rékától kaptam egy izgalmas book tag megjelölést, köszönöm! :* Jól esett, hogy gondoltál rám, és közben rájöttem, hogy pont jókor is jött. : D
Rég volt már frissítés a blogon, és készülök nektek több, hosszabb cikkel – van egy félkész fordítás, egy bétázós cikk vázlatokban, és fejben egy írósulis bejegyzés is -, de hamarosan itt a karácsony, készülődök én is, meg a regényezés is leköti a gondolataimat, szóval ezek még kis időt igényelnek. Ez a tag pedig pont jó lehetőség egy könnyed bejelentkezésre. : )

A Taget K.Réka fordította magyarra, és egy angol oldalig tudta visszakövetni: a The Act Diary oldalig, de az eredeti forrás elrejtőzött valahol az éterben. 

~ Szabályok ~

  • Kérlek, a bejegyzésed elkészítésekor használd fel a lenti képet és jelöld meg a Tag eredeti szerzőjét valamilyen formában! A kép kirakását az összes poszt kérte, amit találtam, úgyhogy gondolom, a játék eredeti kitalálója szerette volna így, vigyük tovább mi is a szabályt. 
  • Jelöld meg a bloggert, aki téged felkért a kitöltésre.
  • Válaszold meg a kérdéseket. 
  • Jelölj meg két-három embert, akiknek a válaszát szívesen olvasnád.

~ Első vázlat: Egy könyv vagy sorozat amit még sosem olvastál ~

Rengeteg ilyen van. : D Ami konkrétan tervben van, az Bessenyei Gábor Első csók és egyéb démonok c. könyve, mert rettentő kíváncsi vagyok, milyen lehet egy “fiús YA”. A másik egy sorozat első kötete, aminek szintén kíváncsiságból fognék neki: Szerepjátékos körökben már több sráctól is hallottam, hogy szeretik a Warhammer 40K világát, és bár sejtésem szerint nem az én könyvem lesz, de kíváncsi vagyok, mi tetszik nekik rajta ennyire. Szóval a Gaunt regények első kötete, az Első és egyetlen is ilyen jövőbeni listás.

~ Második vázlat: Egy könyv vagy sorozat, ami másodjára olvasva kevésbé tetszett ~

Itt bajban vagyok, mert nagyon ritkán olvasok újra, főleg regényeket. Az Egri csillagokról többektől hallottam, hogy felnőtt fejjel már tetszett nekik, és tettem vele egy próbát. Azt nem mondom, hogy kevésbé tetszett, mint mikor kötelező volt, de nem sokat javult a helyzet. 

~ Végső kézirat: Egy könyv vagy sorozat, amit régóta szeretsz ~

Hmm… Lois Lowry Az emlékek őre sorozatát mondanám. Még kiskamaszként, 12-13 évesen olvastam az első kötetet, teljesen magával ragadott a világ, a történet. Érdekes volt, hogy jóval később valahol olyat olvastam, hogy 14-16 éves kortól ajánlják, engem meg pont az nyűgözött le kiskölyökként, hogy ez a könyv “komolyan vesz”, és feltételezi, hogy felfogom, amiről szól. De akkoriban még nem jelent meg a folytatás, és csak jóval később, vagy húsz évesen került újra az utamba a sorozat. Nem bántam meg, hogy befejeztem, felnőttként is tetszett, de azért picit sajnálom, hogy nem gyerekként olvashattam mindet.

~ Megölni a karaktereidet: Egy könyv vagy sorozat, ami miatt sírtál ~

Nem véletlenül vannak könyvek, amiket nem olvasok BKV-n és munkahelyen… : D
(SPOILER!)
Ami az utóbbi időből nagyon maradandó sírós élmény, az James Clavell Tajpanja. Olyannyira nem tudtam mit kezdeni a végével, hogy később fórumos szerepjátékon megalkottam az egyik kedvenc karakteremet, mert olyan nincs, hogy ő ne legyen. : D 

~ Plot hole: Egy könyv vagy sorozat, ami csalódást okozott ~

Markus Zusaktól A könyvtolvaj. Azon kivételesek egyike, ahol előbb láttam a filmet, és amúgy abból tudtam meg, hogy könyv alapján készült, és felkészülve, hogyha a film tetszett, mert szép volt, akkor a könyv biztosan még jobb lesz, elkezdtem olvasni. Hát… lehet, nálam kötöttek be valamit fordítva, de néhány oldal után konkrétan azzal volt problémám, hogy azt se értettem, mit olvasok. Annyira furcsa volt az egész, hogy letettem, köszönöm, inkább maradjon meg a film szép emléknek, mert az tényleg jó volt.

~ Írói blokk: Egy könyv vagy sorozat, amit (még) nem fejeztél be ~

Soroljam? : D Szeretném befejezni Asimov Alapítvány sorozatát, ami tervben is volt az “idén 100 éve született” alkalmából. Az a gyanúm, idén már nem fogom befejezni. 

~ Visszajelzés: Egy könyv vagy sorozat, amit bárkinek ajánlanál ~

Jön a karácsony, nevetni pedig mindig jó, szóval legyen Terry Pratchett Vadkanapója. : D Hogy bárkinek-e, az kicsit kérdőjeles, mert pl. a fantasyt nem kedvelő anyukám lehet, nem élvezné, de azt hiszem, így is jó szívvel adnám széles körben emberek kezébe. Jópofa, vicces, karácsonyos, és van belőle film is, amit ugyan még nem láttam, de most, hogy így eszembe jutott… : D 

~ Utolsó simítások: Meghívottak ~

A kihívottaim pedig két régi blogger ismerős, Nessa és Brukú. Szívesen olvasnám a válaszaitokat. : )

Write Tag 04. – Ő volt a legkisebb a három testvér közül.

Régen volt már Write Tag, de ugye nem hittétek, hogy vége? : D
Az új kérdéscsokor a (fő)szereplők családját járja körül, legyen szó akár még otthon élő karakter jelenlegi szűk környezetéről, akár már elköltözött, kalandos úton járó szereplő gyerekkori kapcsolatairól. Szülők, nagyszülők, tesók, csupa olyan ember, akik jelenlétükkel vagy épp hiányukkal hatottak valahogy a főszereplőre.

Szabályok:

  1. Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére!
  2. (Ha másolásvédelem van az oldaladon, jelöltjeidet irányítsd a Tintaszerkezetek oldalra, innen el tudják vinni a dolgokat.)
  3. Linkeld annak a nevét, aki jelölt téged!
  4. Válaszolj a kérdésekre!
  5. Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! 
  6. Jelölj te is bloggereket a játékra és linkeld az oldalukat!
  7. Értesítsd őket a jelölésről!

Write Tag 04. – Ő volt a legkisebb a három testvér közül. – Család

  1. A főszereplőd / fontosabb szereplőid megalkotásakor kitalálod-e a családjukat is?
  2. Meg szoktak jelenni a szereplők családtagjai is a történeteidben?
  3. A karakter jellemében, értékrendjében, szokásaiban, stb. mennyire játszik szerepet a családi háttere, a családban betöltött helye, szerepe?
  4. Van-e kedvelt családszerkezeted, amit gyakran adsz a karaktereidnek?
  5. Fedeztél már fel hasonlóságot a szereplőd családja és a sajátod között? (Opcionális kérdés)
  6. Építettél-e már konfliktust valamiképp a család vagy adott családtag köré?
  7. Melyik családtagokat ábrázolod a leggyakrabban, ill. legritkábban?
  8. Melyik családtagokat találod ki, ábrázolod könnyen és kiket nehezebben?
  9. Milyen főszereplő – család viszonyokat mutattál be eddig?
  10. Van-e valami érdekességed, gondolatod a (fő)szereplők családjával kapcsolatban, amit elmesélnél? 🙂
  11. +1 Bármit kérdezhetsz, ami a témához kapcsolódik. (De ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!)

Kihívottaim a játékra:

Köszönöm, ha elfogadjátok a kihívást! ^^
(Bárki linkjét szívesen látom kommentben, akihez eljut a játék és kitölti!)

Jó szórakozást! : )

Írók hét főbűne – kihívás

Még nagyon régen kaptam a jelölést Daremótól erre az érdekes kihívásra. Köszi! ^^ Már a címe is izgalmas – olyannyira, hogy egy nem blogger barátom is kérdezte egyszer, mikor töltöm ki végre? -, és a kérdések se maradnak el mögötte. 

A tag kitalálója pedig Reinman Franciska, akinek időközben elveszett a neve, én is teljesen véletlenül tudtam meg, éppenséggel ajánlgattam neki a saját kihívását. : D (Ez egy jel ám, hogyha kitöltünk valamit, és tudjuk, honnan indult, áruljuk el többieknek is, kitől származik a klassz ötlet!. ; ) )

Néha olyan szívesen vezetném valamivel közvetlenebbül a blogot, írnám le, miről, mit gondolok (olykor azért előtör ez a hangulat, olyankor születnek ezek a cikkek), milyen felfedezéseket tettem írás során, mit, hogy szoktam, de legtöbbször ráparázok a “biztos nem jó, amit írok/gondolok” és a “vajon, aki ezt olvassa, mit fog gondolni rólam?” dologra, szóval ez még nem igazán megy. ^^”

Az ilyen játékok viszont alkalmat adnak, hogy kérdések mögé bújva mégis kicsit megismerhessen, aki szeretne. : ) 

Kezdjünk is bele! 

Szabályok:

1. Köszönd meg annak, akitől kaptad!

2. Válaszolj a kérdésekre! Figyelj rá, hogy a szabályok és a kérdések is változatlanul kerüljenek a bejegyzésedbe!

3. Küldd tovább annyi embernek, amennyinek szeretnéd! A lényeg, hogy mindegyiküknek írj valamit, szerinted nekik mi a legnagyobb bűnük íróként!

Kérdések:

1. Kevélység: Melyik az a történeted, amire annyira büszke voltál, hogy nem fogadtad a rá érkező kritikákat? Utólag mit gondolsz erről?

2. Kapzsiság: Van olyan történeted, ami szerinted olyan jól sikerült, hogy pénzt is kérnél érte? Mennyit érne a belé fektetett munkád?

3. Bujaság: Melyik történetedben próbálkoztál először korhatáros jelenettel (nem feltétlen erotikus értelemben)? Utólag mit gondolsz, mi volt a legnagyobb hibája?

4. Irigység: Volt, hogy irigy voltál olyan történet olvasottságára, ami szerinted a tied nyomába sem érhet? Név említése nélkül szerinted mi volt a legnagyobb hibája?

5. Falánkság: Volt, hogy több történeten dolgoztál egyszerre? Mi lett az eredménye?

6. Harag: Formáztál valaha szereplőt élő emberről azért, hogy a történetedben megkapja azt az igazságszolgáltatást, amit a valóságban nem biztos, hogy meg fog? Ki ő, és mi lett a sorsa a történetben?

7. Lustaság: Melyik az a történeted, amit lustaság miatt félbehagytál, és a legjobban bánod?

Válaszok:

Kevélység – 1. – /Ne is kérdezzétek, a felsorolásom olyan beképzelt, hogy nem hajlandó tenni a dolgát./

Hogy egyáltalán nem, azért olyan nem volt, régi sztorinál nem is emlékszem konkrét dologra, de a legutóbbinál, a Soroknál bizony morogtam a barátaimra, amikor olyan keresztkérdéseket tettek fel, hogy “Honnan van levegő a bolygón?”, meg azt hiányolták, hogy “Nem tudjuk meg, mit tud a szereplők kommunikációs kütyüje”. Bevallom, ezt már nettó kötözködésnek éreztem, szerintem nincs sok köze a sztorihoz. : D De egyébként igazuk volt a lényegben, hogy a világépítésem hát…, tulajdonképp nincs. Anélkül meg nem hiteles a történet, szóval mindenképp sokat tanultam a kritikáikból. Akkor is, ha sokszor szőrszálhasogatásnak érzem, amit művelnek. És azt gondolom, hogy nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen barátaim vannak, rengeteget segítenek! : D 

De ha már kevélység, akkor elárulom, hogy két kamaszkori történetem témájára bizony máig büszke vagyok, akkor is, ha talán nem érdemlik meg. A regényt itt bonyolultabb lenne kifejteni, egy másik írás pedig azt a kérdést boncolgatta, hogy egy posztapokaliptikus, kis létszámú társadalomban a közösség genetikai egészsége megőrzése érdekében ki lehet-e taszítani/meg lehet-e ölni a beteg embereket, vagy mi egyebet lehet velük tenni, hogy a csoport hosszútávon is életképes maradjon? Szerintem azért menő, hogy egy 13 éves ezen gondolkodik. : D 

Kapzsiság – 2.

Nem, dehogy! Mármint persze, ha valaha valahol megjelenik írásom, persze nagyon fogok örülni, ha fizetnek is érte, de ezt a részét valahogy nem tudja bevenni az elmém “az írás is szakma” dolognak. Vagyis az még tök jó, ha pénzt kapok a munkámért, de amit annyi embertől hallottam már, hogy de jó lenne ebből élni, az nekem nem álom, inkább rémálom. Így bátran írhatom azt, amit szeretnék, nem kell azt figyelnem, épp mi a legnépszerűbb téma vagy ilyesmi, elég, ha azt, amit amúgy is szívesen írok, megtanulom jól és élvezetesen kifejezni. 

De most komolyan, szerintem az egyáltalán nem megnyugtató dolog, sőt, maga  a totális aggodalmakkal teli élet, ha az írásból kéne megélnem. Mi van, ha épp nincs ötletem, mi van, ha egy könyvem nem sikerül olyan jól, mi van, ha egyszerűen nem egy felkapott téma érdekel, és én amúgy teljesen boldog lennék egy kisebb olvasóközönséggel, de muszáj valami népszerűről írnom, ha jövő hónapban is lakni akarok valahol? 

Így talán nem meglepő, hogy a fenti kérdésre nem igazán tudok mit mondani. Ha a megjelenés díjjal jár, ha mások is kapnak ugyanazért, akkor úgy igazságos, ha én is, és örülni is fogok neki, de ennyi. 

Bujaság – 3.

Rémisztő dolgot próbáltam írni már kiskamaszként is, erotikust talán egy jelenetnyit, nem is sztoriban, csak úgy olyan huszonévesen írtam először, de azt szét is téptem és kidobtam. Amit ide érdemes lehet megemlíteni, hogy egyik barátnőmmel közösen írtunk novellát a KMK erotikus pályázatára még tavasszal. Fogalmazzunk úgy, hogy rosszabb is lehetett volna. : D Amúgy sok tekintetben életszerűtlen lett, nem is maga a jelenet, hanem a karakterek. Meg lehetne amúgy írni egyszer jól, de nem hiszem, hogy valaha hozzányúlok. Az egyetlen, ami szerintem előnye lett, ezt béta is mondta rá, hogy nem öncélúan szeretkeznek benne a karakterek, csak mert kell egy szexjelenet a kategória miatt, hanem a teljes novella az erotikáról szól, a konfliktus és a megoldás is akörül forog.

Irigység – 4.

Azt hiszem, a bloggervilágnak ebből az irigykedős időszakából pont kimaradtam. Mikor még írtam folytatásos sztorit a netre, kevesen voltunk, nem emlékszem többszáz fős követőtáborokra senkinél és inkább a kapcsolatot kerestük egymással. Vagy hát lehet, volt, akivel nem szimpatizáltam efféle okból, de őszintén szólva semmi ilyenre nem emlékszem. 

Most meg egyelőre alig van fenn írásom, az sem folytatásos történet, szóval érthető, ha alig olvassa valaki. Meg hát én is tudom, hogy ezek vagy játékokra írt szösszenetek, vagy pályázatról kiesettek. Akik hobbiból blogregényt írnak, és tényleg igyekeznek azt jól megírni, szórakoztató sztorit, karaktereket hozni, azoktól nem irigylem az olvasókat, akik meg pársoros daddy kinkekkel hintik tele a felületüket, velük bocsánat, de nem látom értelmét összemérni magam vagy a munkám. Egészen más olvasóközeget keresek, más megjelenési felületben gondolkodom fő célként. Ahhoz pedig még nem tettem le eleget az asztalra, hogy az írásról hozzám hasonlóan gondolkodókra irigykedjek. 

Mondjuk annak azért látom esélyét, hogyha már én is csinálom egy ideje, esetleg tényleg elindítok egy blogregényt, amin egy ideje töröm a fejem, és közben látom, hogy másokat sokkal többen olvasnak, irigykedni fogok. (Főleg, ha több kommentet kapnak! : D) De ez szerintem nem zárja ki, hogy akár össze is barátkozzunk és tanuljunk egymástól. : D 

Falánkság – 5.

Szinte mindig… ^^” Régen mindig volt egy aktuális hosszabb sztorim, meg mellette több kisebb. Hosszabbat egyet se fejeztem be, de nem annyira a többi miatt, hanem mert idővel kinőttem belőlük. Igazából most így belegondolva, ahogy idősödtem, úgy billent az arány a be nem fejezettektől a befejezett írások felé.

Most is egyébként így van, van egy regény, amin dolgozom, vannak elkezdett novelláim és ebben az évben mindig volt egy-egy aktuális pályázat is, amit a többi elé hoztam. Az egy dolog, ha a novelláimat nem fejezem be, de azzal sajna tényleg nem tudom, mit kezdjek, hogy így viszont nem haladok jól a regénnyel. Sokszor szinte sehogy. Most még nem is az írással kéne haladnom, mert csak a világépítő, karakterkitaláló, cselekménytervező fázisban vagyok, de mire elkezdene ráállni az agyam, ott tartok, hogy folytatni kéne a gyakorlást is a novellákon, meg amúgy is kiírtak egy jó pályázatot… 

Jahm, és ha már falánkság, szerepjátékos is vagyok, szóval vannak még az írásaimon kívül más karakterek és történetek is a fejemben és nem tudom, más volt-e már így vele, néha meg már az olvasás marad el, mert egyszerűen “túl sok történet szorong a fejemben”. : D Eredmény röviden: nem haladok a regénnyel. : ( És ezen nagyon hamar változtatnom kell, pláne, mert közben ott mocorognak az ötletek a koponyámban! 

Harag – 6.

Többször találkoztam már ezzel a felvetéssel, de magamtól eszembe se jutott. Nem tudom, miért. De miért foglalkozzak azzal még a sztorijaimban is, aki nap közben bosszantott, bántott, akire haragszom valamiért? 

Ami viszont érdekes, és egészen korai írásaimban is már felfedeztem, hogy akiket szeretek, akik valamiért fontosak nekem, vagy szeretnék közelebb kerülni hozzájuk, őket valahogy beleírom a történeteimbe. Ez volt már, hogy tudatos volt, még ha teljesen át is alakítottam a regénybéli karaktert, volt, hogy sejtettem és volt, hogy én magam is meglepődtem, hogy mennyire bele sikerült írnom valakit. De hát nem sokkal jobb érzés azokkal tölteni az időnket, akiknek amúgy is szívesen vagyunk a társaságában? : D 

Lustaság – 7.

Hmm, a szétszórtság és ezért nem egy feladatra koncentrálás lehet a lustaság egy válfaja? : D Ahogy a Falánkságnál is írtam, leginkább azért vannak befejezetlen sztorijaim. De persze van, amikor hülyeségekre szúrom el az időm, ami helyett írhattam / sztorikidolgozhattam volna, szóval a be nem fejezett munkáim ennek is köszönhetik félbehagyott állapotukat. 

Nem tudnék egy konkrét sztorit mondani, legjobban a fent nem kifejtett regényemet sajnálom, hogy nem fejeztem be, de azt hatodik után kezdtem és valamikor tizedik táján írtam hozzá utoljára, szóval abból egyszerűen kinőttem. Szövetség volt a címe és barátoknak máig sokszor emlegetem, az a történet tényleg éveken át az életem része volt.

Hopp, egy kis utólagos változtatás:
A kihívottam Agatha Keyguard, akinek remélem, hozzájárul nemrég nyitott blogja színesítéséhez ez a kis játék! ^^ (No meg kíváncsi vagyok az írós bűneidre, muhaha! 3: ) )

Köszönöm, hogy kitölthettem, ez jó móka volt! : )

Write Tag 03. – …élt egy parasztlegény.

Folytatódik a Write Tag! Remélem, akadnak még kalandos lelkű bloggerek errefelé! : D

Számtalanszor találkoztam már a bloggerek közt terjedő ún. “Book Tag”-ekkel. Olvasni szerető emberek küldik szét egymásnak, és érdekes könyves kérdésekre válaszolnak. Innen jött az ötlet: Nosza, csináljunk “Write Tag”-et! : )

Klassz írós kérdőívhez már volt szerencsém, ám azt nem így nevezte a gazdája. Témájában tehát ez sem lesz új, de ki tudja, hátha sikerül elterjesztenem ezt a megnevezést.  

Szabályok:

  1. Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére!
  2. (Ha másolásvédelem van az oldaladon, jelöltjeidet irányítsd a Tintaszerkezetek oldalra, innen el tudják vinni a dolgokat.)
  3. Linkeld annak a nevét, aki jelölt téged!
  4. Válaszolj a kérdésekre!
  5. Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! 
  6. Jelölj te is bloggereket a játékra és linkeld az oldalukat!
  7. Értesítsd őket a jelölésről!

 Write Tag 03. – …élt egy parasztlegény. – Főszereplők

  1. Mit találsz ki előbb, a cselekményt vagy a főszereplőt (vagy valami mást)? 
  2. Milyen karakter volt az első történeted főszereplője?
  3. Ha már több sztorit is írtál, felfedezel-e utólag visszagondolva hasonlóságot a főszereplőid közt?
  4. Hogyan alkotod meg őt, van-e rá módszered?
  5. Szerinted mitől lesz “működőképes” egy főszereplő? 
  6. Mit gondolsz arról, hogy “a főszereplő legyen szerethető”?
  7. Jártál-e már úgy, hogy a karaktered önállósította magát és másfele vitte a történetet, mint ahogy eltervezted? Mit teszel ilyenkor?
  8. Olvasóként milyenfajta főszereplők fognak meg / érdekelnek igazán? Befolyásolja-e ez, hogy te milyennek alkotod meg a tieidet?
  9. Fedeztél-e már fel hasonlóságot saját magad és a főszereplőd közt? Vagy törekedtél-e erre szándékosan?
  10. Van-e valami érdekességed, gondolatod a főszereplőkről, amit elmesélnél? : )
  11. +1 Bármit kérdezhetsz, ami a témához kapcsolódik. (De ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!)

Akiket pedig kihívok a játékra:

Köszönöm, ha elfogadjátok a kihívást! ^^
(Bárki linkjét szívesen látom kommentben, akihez eljut a játék és kitölti!)

Jó szórakozást! : )

Write Tag 02. – … még az Óperenciás-tengeren is túl,

Számtalanszor találkoztam már a bloggerek közt terjedő ún. “Book Tag”-ekkel. Olvasni szerető emberek küldik szét egymásnak, és érdekes könyves kérdésekre válaszolnak. Innen jött az ötlet: Nosza, csináljunk “Write Tag”-et! 

Klassz írós kérdőívhez már volt szerencsém, ám azt nem így nevezte a gazdája. Témájában tehát ez sem lesz új, de ki tudja, hátha sikerül elterjesztenem ezt a megnevezést. 😀 

 Write Tag 02. – … még az Óperenciás-tengeren is túl, – Helyszínek

Szabályok:

  1. Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére!
  2. (Ha másolásvédelem van az oldaladon, jelöltjeidet irányítsd a Tintaszerkezetek oldalra, innen el tudják vinni a dolgokat.)
  3. Linkeld annak a nevét, aki jelölt téged!
  4. Válaszolj a kérdésekre!
  5. Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! 😉
  6. Jelölj te is bloggereket a játékra és linkeld az oldalukat!
  7. Értesítsd őket a jelölésről!

Kérdések:

  1. Valós, alternatív földi vagy kitalált világban alkotsz-e legszívesebben?
  2. Miért? Mit szeretsz benne?
  3. Szoktál-e írás előtt vagy alatt kutatómunkát / világépítést végezni?
  4. Miért igen, miért nem? És ha igen, hogyan? Van bevált módszered?
  5. Mennyire törekszel valósághűségre, ill. hihetőségre? 
  6. Szerinted hogy lehet ezt elérni?
  7. A történeteid többsége egy vagy több helyszínen ill. világban játszódik? 
  8. Íróként hogy állsz a tájleírásokhoz, helyszínbemutatásokhoz? 
  9. Mit gondolsz arról, hogy van, aki szerint azért írnak olyan sokan fantasyt, mert az könnyű zsáner, hiszen ott „bármi megtörténhet”?
  10. Van-e valami érdekességed a világokról, helyszínekről, amit elmesélnél? 🙂

+1 Bármit kérdezhetsz, ami a történetekben szereplő helyszínekhez, világokhoz kapcsolódik. (De ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!)

Jó szórakozást! 🙂 

Write Tag 01. – Egyszer volt, hol nem volt…

Számtalanszor találkoztam már a bloggerek közt terjedő ún. “Book Tag”-ekkel. Olvasni szerető emberek küldik szét egymásnak, és érdekes könyves kérdésekre válaszolnak. Innen jött az ötlet: Nosza, csináljunk “Write Tag”-et! 

Klassz írós kérdőívhez már volt szerencsém, ám azt nem így nevezte a gazdája. Témájában tehát ez sem lesz új, de ki tudja, hátha sikerül elterjesztenem ezt a megnevezést. 😀 

(A sorszámozásból pedig sejthetitek, hogy nem ez lesz az utolsó.)

Write Tag 01. – Egyszer volt, hol nem volt… – Kezdetek

Szabályok:

  1. Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére!
  2. (Ha másolásvédelem van az oldaladon, jelöltjeidet irányítsd a Tintaszerkezetek oldalra, innen el tudják vinni őket.)
  3. Linkeld annak a nevét, aki jelölt téged!
  4. Válaszolj a kérdésekre!
  5. Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! 😉
  6. Jelölj te is bloggereket a játékra és linkeld az oldalukat!
  7. Értesítsd őket a jelölésről!

Kérdések:

  1. Hány évesen írtad az első történeted/versed? (Amit nem sulis háziként alkottál.)
  2. Miről szólt?
  3. Ki/mi volt az oka, hogy elkezdtél írni? Honnan jött az ötlet?
  4. Ki volt az első, akinek megmutattad valamelyik művedet?
  5. Milyen zsánerben alkottál eleinte?
  6. Hogyan írnád le a kezdeti munkamódszered, időbeosztásod?
  7. Van-e valami érdekességed a kezdeti időkről, amit elmesélnél? 🙂 

+1 Bármit kérdezhetsz, ami az írás kezdetéhez kapcsolódik. (De ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!)

Jó mulatást! 🙂

Itt készülnek a tintaszerkezetek

Szervusztok!

Ha kíváncsiak vagytok, miket eszkábálok a műhelyemben, itt kaphattok róluk ízelítőt.

Először is, amik miatt a teljes műhelyt megépítettem, azok a történeteim, a különös kis szerkezetek, tintából. Vannak köztük egészen rövidek, ezeket játékokra, írós feladatokra készítettem. Afféle ujjgyakorlatok. 

Azután vannak még a novellák. Ezek már komolyabb szerkentyűk. Itt is akad, amit csak szórakozásból írtam, többségében viszont azokat a munkákat szánom ide, amiket korábban beküldtem pályázatra, de ott nem értek el eredményt. Ez persze azt jelenti, hogy még ezek sem igazán jók, viszont sokat dolgoztam velük és legalábbis beküldhetőnek ítéltem őket. Remélem, lesz köztük, amit szívesen olvastok! 

Nem csupán saját kútfőből próbálok rájönni a tintagépek működésére, sokat olvasok is hozzá. Vannak remek magyar anyagok könyvben is, a neten is, viszont tele a világháló hasznos angol írástechnikai cikkekkel is. Hát nekiveselkedtem ezeknek is! Ha pedig már kibogozom őket, elhozom a fordítást, hátha hasznos lesz másnak is. Ez pedig egyelőre jó gyakorlás, ugyanis ott a bökkenő, hogy csak a legalapabb dolgokat tudom angolul. Online szótárak, a google fordítója és a barátaim (Nagy köszi a türelmetekért, Asyles és Agatha! : ) ) sokat segítenek, de kérlek, nézzétek el a kezdetleges nyelvezetet. Aztán ha elég ügyes vagyok és sok ilyet csinálok, meglátjátok, javulni fog! (A végére talán még angolul is megtanulok.) 

Jó és hasznos másoktól olvasni, de olykor elgondolkodtatnak dolgok, amikről elmondanám a véleményem vagy csak úgy látom, titeket is érdekelhet, én hogy oldok meg egy-egy illesztést, műszaki rejtélyt, miközben szerelek. Ezekről szólnak a cikkek, mindenféléről, ami a műhelyben bütykölés közben eszembe jut.

Csupán érdekesség, de néhány fiókban nem csak a történetek alkatrészeit tartom, hanem egyéb holmikat is, amikből érdekes dolgokat lehet eszkábálni. Képeslapokat, karácsonyfa díszeket, ajándékba kötött könyveket… Én is szeretem más kézműves munkáit nézegetni, hát készítettem nektek egy fotóalbumot, ahol megmutatom az enyéimet. 

Itt találkozhattok a rajzaimmal is. Néhány fanart és többségében a készülő regényemhez alkotott hangulatképek. Ilyenek a blog fejlécképei is. Szeretek rajzolni, de csak másolásig terjed az ügyességem, szóval ha egy-egy kép ismerős valahonnét, ne lepődjetek meg, egészen biztosan felhasználtam az eredetit referenciaképként. De csak hobbi rajzokra, saját blog díszítésére használom ezeket, szóval semmi komoly, csak egy kis kikapcsolódás.

Nézzetek körül, biztosan akad itt nektek is valami hasznos vagy épp szórakoztató apróság! 🙂 

A műhely tulajdonosa:

Emília Feng Hoa (Lia)