Angyalföld

/Egy kis bohócság április 1. alkalmából : D
Misztikus-romantika kurzus házinak készült írás.

Feladat: Írni egy 2-3 oldalas párbeszédet – narráció nélkül – egy olyan világban, ahol ismert a természetfeletti. A szövegben szerepelnie kellett egy embernek és egy különleges képességű lénynek. /

– Hohó, még a teraszon verd le a vizet a szárnyadról!

– Bahh, utálom az esőt! Utálom Angyalföldet! Miért nem képesek itt is fedett járdaszéleket építeni, mint a belvárosban? Csak mert az óriás szárnyasoknak nem kell? Mégis hogy repüljünk esőben? Állítom, csillámlós kakával szarják le az aprónépeket. Jah, a cipőket is utálom! Egy Adidas majdnem eltaposott…

– Jaj, kincsem, nehéz éjszakád lehetett. Várj csak, várj, keresek neked egy zsebkendőt, szárítkozz meg, aztán készítek teát.

– Köszönöm!

– Gyere, nézd meg, milyet kérsz? Van csipkebogyós, málnás és harmatos.

– Pfujj, ma a harmatot is utálom! Málnásat kérek.

– Reggeliztél már?

– Áh, galambszart. Túlóráztam, egy fél órája végeztem. A céget is utálom! Csak itt volt az utolsó címem, a Kheirón utcában, azért vagyok már itt.

– Örülök, hogy minden reggel meglátogatsz. Megvidámítod vele az egész napomat.

– Na, ne mondja…

– Cöcöcö… hát hazudtam én neked valaha is, fiacskám? No, mit kérsz? Van kenyér, vaj, lekvár, méz, szalonna, zöldségek, meg maradt tegnapról három szál spagetti, kifőzzem neked egy kis sajtos tésztának?

– Mmmm, az jól esne!

– Ugye, tele hassal máris jobb lesz. Lassan jó lesz a tea, mennyit kérsz?

– Egy egész kupicával. Átfagyott minden ujjam.

– És a hideget is utálod.

– Jól ismer!

– Tessék.

– Köszönöm! Mmm, de finom meleg!

– Igyál csak, aztán mesélj, milyen éjszakád volt?

– Ahh… fel fogok mondani.

– Nocsak?

– Egy Anya bepanaszolt a főnöknél.

– Miért?

– Mert meglátott a gyereke. De nem tehetek róla! A nyüves macska volt! De az egész ott kezdődött, hogy év eleje van és szünetel a beszerzés. Mert mit tudom én, ilyenkor valami pénzt számolnak a gazdaságisok, és semmit nem lehet rendelni a cégnél. De tényleg semmit! Se ragasztót, se talicskát, se fogselymet, de még a zsákokra foltot se! És persze minden fogyóban van. Komolyan, minden évben úgy csinálnak, mintha meglepetésként érné őket az újév. Ennyi ésszel akár az Ágyalattlakó Szörnyeknél is dolgozhatnának, de tényleg. Szóval fogyóban volt a láthatatlanná tevő por is, így csak fél adagot kaptunk. Közben meg a karácsonyi sütizések miatt egyre több gyerek foga lyukadt ki, és ha mozgott, már inkább kihúzatták, nem várták meg, hogy magától kiessen. Meg ugye vége a téli szünetnek, visszamentek az oviba és kiverték egymás mozgó fogait. Szóval rohadt sok melóm volt, tele a zsákom, botladoztam, és ráléptem a macska farkára. Az meg vernyogott, ugrott egyet és leverte a vázát, nyakon öntött a büdös vízzel. Az meg jól levitte a vékony porréteget. Persze a gyerek meg felkelt és meglátta, hogy ott csöpögök a sarokban.

– De hát ez egy szerencsétlen baleset! Csak nem akarnak miatta kirúgni? Vagy miért akarnál felmondani?

– A főnök miatt. Azt mondta, ha még egyszer bármelyikünket meglátják, az egész részleget átteszi a mosógépesekhez, Zoknilopónak, nem fogja megvárni, hogy egy szülő beperelje őket.

– Te pedig utálod a nedves dolgokat.

– Pontosan! Nem fogok emiatt aggódva élni. Nem én! Inkább felmondok!

– Pillanat, elkészült a tészta. Hová tettem a tejfölt… na, még egy kis sajt. Jó étvágyat, aranyom! Node hova mennél innen?

– Az Álommanóknál épp megüresedett pár hely, mondta egy barátom. Rákerestem egy álláshirdetős csoportban, azt írták, a szárny nem feltétel, viszont előny. Meg ugye rutinos éjszakai műszakos vagyok, szóval talán még jók is az esélyeim.

– Hmm… Én úgyis már hajnalban fenn vagyok, szoktam is este mondani az ügyeletes manónak, hogy csak fele adag port szórjon, a többi úgyse hat már. No, kérhetek tőle a maradékból, és akkor gyakorolhatod a porhintést.

– Az jó lenne, köszönöm. Kaphatok még egy kis teát?

– Persze, tessék. Ó, nézd, van itt keksz is!

– Mmm. De most meséljen Mariska néni! Hogy van?

– Hát, aranyom, már csak ilyen öregesen. Tegnap átjött az unokám, kérdeztem, minek örülne a születésnapjára? Hát mit mondott! Szeretne egy réz fát! Riasztónak…

– A fognyűvőkre! Csak nem…?

– De bizony… Szegénykém három napja nem alszik, mert rossz fát tett a tűzre, az apja meg ráhívta a Rézf…

– Nade Mariska néni! Csak óvatosan!

– Ne féltsél engemet, édes fiam! Még van pár emlékem ’45-ből, találkoztam a ruszkikkal, már Pesten éltem ’56-ban, majd tán épp ettől a nyavalyástól fogok tartani!? Szóval az apja ráhívta a Rézfaszú bagolyt, azóta minden éjjel kopogtat az ablakán.

– Szegény kölyök… Nagyon berezelt?

– Nem, még csak a lábujjai, de azt mondták, az vissza fog húzódni.

– Még szerencse. Nem mozog valamelyik foga? Ha kiesne, meglátogathatnám, vinném a haverokat is a részlegről. Megszorongatnánk azt a dögöt.

– Sajnos épp nem. Azóta már a vejem is megbánta a dolgot, de a kimondott szó már csak ilyen, nem lehet visszaszívni. De azt mondta, segít, majd elvisz kocsival az Obiba, hátha van rézfájuk. – Mégse olyan rossz, hogy Angyalföldön lakik. Itt biztosan fel tud bérelni egy rézangyalt fütyülni.

Rövid sztori 01. – wattpad játék

A Wattpadosok csoportban az egyik kedves tag elindított egy játékformát, amit rövid ujjgyakorlatként, egyszerű szabályok alapján bármelyik tag megcsinálhat.
Ha valamelyik témára beköszön egy ötlet, arra én is írok. Ezeket mutatom meg nektek itt, az egypercesek között. ^^

Szabályok:
• A kiválasztott starter promptnak/ötlet adó mondatnak benne kell lennie a szövegben. Legjobb, ha szó szerint, de ha nagyon muszáj, akkor megváltoztathatod egy kicsit, de a lényege ugyanaz legyen.
• Már meglévő történet részlet itt most nem játszik.
• Alapjáraton egy sztorihoz elég egyet felhasználni, de lehet akár az összeset is egybe, ha valaki úgy szeretné.

Téma: szerelmesek közti intimitás

Starter promptok:
1. „Gyönyörű a tested, nincs okod szégyenkezni miatta.”
2. „Nem gondoltam volna, hogy ez lehet ilyen csodás.”
3. „Köszönöm a bizalmat, hogy én lehettem az első neked.”

Írásom:

Márton kipirult arccal, még kapkodó légvételekkel vigyorgott a filigrán leányzóra.

– Köszönöm a bizalmat, hogy én lehettem az első neked.
Kitti hunyorogva kacagott, boldogan szívta magába az izzadtság és a gumipadló ismerős illatát.

– Nem gondoltam volna, hogy ez lehet ilyen csodás – simította krétaporos tenyerét a fiú pólójára, majd fejével a trapéz felé intett.

– Még egy ugrás?

100 szavas játék – Április

Mert a játék most is megy tovább! : D

Íme a feladat: Elég sok konspirációs történet kering az interneten manapság, hogy a koronavírus, hogy jutott ki, ki/kik alkották meg, milyen céllal. Akár ezeket felhasználva, akár saját kis összeesküvés elméletet gyártva írd meg 100 szóban a korona vírus eredettörténetét.

Amit alkottam rá:

„ …és a Scotland Yard aktái alapján a nyilvántartásunkban Hszi Liu néven szereplő férfit 1994. december 22-én eltűntnek nyilvánították. Személyleírását, személyazonosító okmányait valamint anyakönyvi adatait összevetettem az anyám aktáiban talált azonos nevű férfiéval. A születési év kivételével adataik megegyeztek. Szembetűnő továbbá, hogy míg a „néhai” Hszi Liu 1994. december 21-én Vuhanban járt, a keresett személy szintén itt tartózkodott 2019. december 21-én. A dátum és a pandémia kettőse különös összefüggést mutat az 1994-ben történt B/346-os esettel, mely során egy állítólagos ufókutató központban 1342 alany múlt ki azonosítatlan géntérképű koronavírusfertőzés következtében.  A vírusról nincsenek korábbi feljegyzések. Az ügyet lezárták.”

/Olivia Scully, 2020./

Kaptam ilyen csini táblát is. : )

Kezeket fel, van-e még köztetek, aki szereti / szerette az X-aktákat? : D Álti 8.-ban nagy kedvencem volt.

IDE kattintva elolvashatjátok a többi játszó Apollós munkáját is. ^^

100 szavas játék – Március

Havi játékba fogtunk az Apollósokkal.

Feladat: Fejtsétek ki száz szóban, hogy mit tesz egy úriember, a forradalom küszöbén, ha kedvese visszautasítja a virágot és a közeledését! A műfajt nem határozom meg, de érződjön benne a forradalom lángja.

100 szavasom:

A lány tenyerébe hajtotta kipirult arcát, fejéről leesett a szabadság színes virágkoszorúja.
– Nem lehet! Apám a Felszíni Tanács elnöke… – zokogta, majd megfordult és dobogó léptekkel elszaladt.
A fiú kezéből puhán hullott alá a füstszín mélységi rózsa, koppanva az obszidián gyűrű. Pár pillanatig állt így csupán, aztán beszívta a levegőt, ökölbe szorította a kezét.
Fejét felszegte, szürke arca, hegyes füle elsötétült. Háta mögött narancs láng gyúlt a barikáddá összehordott romokon, szikár alakját vékony füstfelleg ölelte körül. Állkapcsát megfeszítette, vörösen parázsló tekintete elárulta: megteszi, amit egy férfinak ilyenkor tennie kell!
Mély baritonján elzúgta az “Emberi törvény, embertelen törvény!”-t.
Függöny.
Vastaps.

Innen üzenem, hogy ez vicces akart lenni. : D 10 pontot szerez a Griffendélnek, aki kitalálja, hogy mi lett volna a poén. És 100-at, aki megtanít humort írni. : D

IDE kattintva elolvashatjátok mindannyiunk munkáját. ^^

100 szavas játék – Február

Havi játékba fogtunk az Apollósokkal.

Feladat: Minden maszk mögött ott rejtőzik a valóság. Tehát írj egy farkasangi/busójárásos/maszkabálos jelenetetet, ahol az egyik szereplő titkot rejteget. A titok derüljön ki, de ne abból, hogy a szereplő elmondja azt.

100 szavasom:

– De anya… – Xilla meredten bámult a felé nyújtott házassági maszkra. – Ma van a nagy napod, kincsem.
A lány tétován hátrébb lépett. Tagjai elzsibbadtak, tekintetét erővel kellett elszakítania a rettegett álarcról.
– Nem megyek férjhez!
– Kötelességed van, gyermekem. Felveszed, megkeresed a párját és éjfélkor kimondod az igent!
– Nem kényszeríthetsz!
– A Fortongle fiú sorsára akarsz jutni?
Xilla ajka megremegett, a gyomrát jeges kéz szorította össze a név hallatán.
– Tessék?
– Tegnap éjjel az apja a rémálmai közé vetette. Már nem engedetlen…
Xilla reszkető kézzel az álarcért nyúlt.
– Nem vagyok a tiétek! – Feltette a maszkot, majd felsikoltott.
Égett hús szaga szállt fel.
Már házas volt.

Jókora holtversenyt produkáltunk, és ezt nézzétek, én lettem az egyik második. ^^


IDE kattintva elolvashatjátok mindannyiunk munkáját. ^^

100 szavas játék – Január

Havi játékba fogtunk az Apollósokkal, és a januári feladatra én is írtam egy szösszenetet.

A feladat ez volt: Írjatok száz szavas szösszenetet, témája legyen a tél!
Nehezítés: Használj fel három színt, de az nem lehet a fehér, a zöld és a piros sem!

100 szavasom:

– Anya, én még játszani akarok!
– Nem, Bíbor, már elég falevelet színeztél. Mars a dunyha alá!
– Na jó, de jöjjön Okker is!
– Nem ér, én öregebb vagyok, mint Bíbor!
– A húgodnak igaza van, bújjatok be mindketten az ágyba!
– Mondasz nekünk mesét?
– Persze, Bíbor, miről szóljon?
– Hát arról, hogy mit csinálnak a nagytesóink, amíg mi alszunk!
– Te is kíváncsi vagy rá, Okker?
– Igeeen!
– Jól van. Bújjatok mellém, így ni. Miután elalszotok, Faágbarna felkel és végigszáguld minden hegy minden lombhullató erdején, az örökké a nyomában lévő Sárszürke testvérével. Mindent fakóvá színeznek.
– És Fagycsípte Rózsaszín?
– Ő, amint meghallja a csengettyűszót, a Mikulás orcájára csücsül.

IDE kattintva elolvashatjátok mindannyiunk munkáját. ^^

Hívogató Halál

/A Háromszásas blog kihívására készült írás. Adott címre pontosan háromszász szó./

A behúzott sötétítőfüggöny nem tudta teljesen kizárni a délelőtti napsugarakat, a beszűrődő fénypászmákban álmos porszemek szállingóztak. 

A fülledt nyári csöndben váratlan élességgel megcsörrent a telefon.

Kiss kiemelte nyakából a kötelet, vigyázva, nehogy lerántsa vele a szemüvegét, komótosan lelépett a székről, amin megzörrent a cipője alá terített újságpapír, megigazította a nyakkendőjét és kisétált az előszobában lévő készülékhez. Biztosan a főnöke. Biztosan azt kérdezi majd: „Mit jelent, hogy már másodszor késik el ezen a héten?” Azt fogja mondani, amit egyik laza kollégája szokott: „Kedd van.” 

– Halló?

– Kiss lakás? – a beszélő próbálta elfojtani kuncogását.

– Igen – jött az unott hangú felelet.

– Cserélje nagyobbra! – fejhangú vihogás hallatszott, majd megszakadt a vonal.

Kiss egykedvűen visszatette a kagylót a gombra.

Visszaballagott a nappaliba, megigazította az újságpapírt a széken, majd felállt rá. Fejét beledugta a plafonba rögzített kampóról lelógó kötél hurkába, próbálgatta egy kicsit, kényelmes-e, még a bárszekrény üvegajtajában is megnézte magát, igaz, a feje teteje nem látszott. 

Ismét csörömpölt a kinti telefon. Kiss sóhajtott egyet, lehúzta nyakáról a kötélgyűrűt, ügyelve a szemüvegére, majd leszállt a székről, megigazította a nyakkendőjét és kiballagott az előszobába. Oda sem figyelve emelte fel a kagylót.

– Halló?

– Kiss lakás?

– Igen.

– Cserélje nagyobbra! – Kattanás, aztán már csak a vonal búgását lehetett hallani.

A férfi megcsóválta a fejét és ezúttal a készülék mellé tette a kagylót. Ismét a nappaliba sétált, és a helyére igazított újságra felállva nyakába húzta a kötelet.

Farzsebéből rezegve csendült fel a mobilja. Leemelte fejéről a hurkot, vigyázva a szemüvegére, elővette a telefont és megnyomta a zöld pipát. 

– Halló?

– Kiss lakás?

– Igen.

– Cserélje nagyobbra!

– Átkozott telefonbetyár! Apád meg fizetheti a telefonszámlát! – kiáltotta bele a készülékbe Kiss, mielőtt a hang gazdája kinyomhatta volna. 

Le se zárta a mobil érintőképernyőjét, úgy vágta zsebre a telefont. Aztán lelépett a székről.

Mindeközben egy távoli garzonlakás szürke kanapéján ülő, fekete fürdőköpenyes alak koponyafejét hátravetve felröhögött:

– Korlátlan díjcsomag!

Történelmet írni

/A Háromszásas blog kihívására készült írás. Adott címre pontosan háromszász szó./

Langymeleg szellő susogtatja meg felettünk a hatalmas diófa lombját, megtáncoltatva bőrünkön a fényfoltokat. Csak kint, a napsütötte füvön nyílnak sárga, borzas pitypangok, így a kopár földön nincs gondunk a körülöttük döngicsélő méhekkel. A fiúk nedves pólóikat az udvar határát jelző bokrokra terítették, a kislányok és én csak csavargatjuk a sajátunkból a vizet. Igaz, senkit nem zavar különösebben, hiszen a kánikula miatt kezdtük vízipisztoly-versennyel a tábor első napját. Fogalmunk sincs, ki győzött.

A vetélkedőszellemet mindenesetre meghozta, így aztán kis csapatunk lelkesen fog neki a következő feladatnak: indulót írni. Mi, Vukok a Hupikék törpikékkel szemben, egy héten át. Nagy csata lesz.

Önként jelentkezőt kérek, aki lekörmöli a nóta szövegét. „Mindent rejtő” csapatvezetői hátizsákomból egy copfos leányzó kezébe vándorol a füzet és a toll, míg a többiek lelkes rímfaragásba kezdenek. 

Valaki felveti, hogy írjuk át a rajzfilm főcímdalát, a többiek megszavazzák. Tizenegyen vannak, és nem kell félni, hogy híján lennének a jópofa ötleteknek. Kikeresem a pontos szöveget a telefonomon, hogy segítsek nekik, s néha újat javaslok egy-egy túl esetlenre sikerült rím helyére. Az alakuló dallam csak tovább fokozza a kedvüket, ráéreznek, hamarosan egymás szavába vágnak a találó szavakkal. Hol az eleje, hol a vége formálódik lassacskán a szövegnek, míg már a saját sorainkat dúdoljuk.

– Béna kék pajtások, jobb, ha félreálltok..! – rikoltja aztán büszkén felfedezését az egyik szemüveges kölyök.

– Úgy-se, győz-tök! – kontráz egy vörös lányka, eltalálva a ritmust. 

Egyre gúnyosabb sorok reppennek fel. Hallom, mint kapja el őket valami újfajta, cseppet sem játékos, vad lelkesedés. 

Közbeszólok, mielőtt mindenki teljesen felbolydulna. Elmondom, hogy csak magunkról szabad énekelni, a saját csapatunkat lehet dicsérni, hogy milyen bátrak és ügyesek vagyunk, de a másik csoportot nem szabad lejáratni. Egyébként is, mi méltó ellenfelekkel szemben is tudunk győzni!

10-12 évesek, hamar megértik. 

Még hasznukra lehet, ha megtanulnak tisztességesen küzdeni. Hátha valamelyik ravaszdiból élsportoló, cégvezető vagy politikus lesz.

Kiálts!

/A Háromszásas blog kihívására készült írás. Adott címre pontosan háromszász szó./

– Tehát nem emlékszik, kisasszony?

– Nem igazán.

– Jó… Akkor próbáljuk meg máshonnan – mondta türelmetlenül a zömök férfi és megvakarta az állát. – Volt fegyver a támadónál?

– Nem volt.

– Fenyegette magát?

Mielőtt a lány válaszolhatott volna, egy magas, középkorú, gondozott szakállú férfi kaján hangon közbeszólt:

– Nem kellett fenyegetnem. Jött magától.

A barna hajú lány tekintete ijedten rebbent a szemüveges férfi felé, majd a bíró rögvest koppanó kalapácsára.

– Csendet! – Utasította amaz a vádlottat. – Folytassa! – Intett állával az ügyésznek. 

Ő biccentett, már kérdésre nyitotta a száját, s miközben közelebb lépett a lányhoz, hogy eltakarja előle feltételezett támadóját, megigazította szemüvegét.

Ekkor hirtelen megfordult a világ. A lány újra a szobájában érezte magát. Látta az olvasólámpa fényétől sárgás könyvlapot, ismét hallotta, ahogy mögötte megnyikordul az ajtó. Felkelt az íróasztal mellől, és megfordult. Kirajzolódott annak az embernek a nyurga alakja, akinek a közelsége már korábban is feszélyezte. Kellemetlenül érezte magát mellette, bántónak találta a tréfáit, és bár nem tudta volna megfogalmazni miért, de kínos volt vele kettesben maradnia. 

Az utca felől egy közeli szórakozóhely zenéje hallatszott be a nyitott ablakon keresztül. A szél meglibbentette a függönyt.

– Hallod ezt? – kérdezte a férfi.

A lány, bár szó nem jött ki a száján, bólintott. Úgy érezte, egy idegen biccent.

– Ezt a dalt soha nem fogod elfelejteni.

Egy hang a fejében figyelmeztette: Kiálts! A férfi megigazította szemüvegét és közelebb lépett. Kiálts! Hallotta a szomszéd szobából átszűrődő beszéd zaját. Kiálts! De ő csak állt bénán. Némán.

– Tehát megfenyegette magát?

– Igen.

– Védekezett?

– Nem 

– Tudta, hogy a szomszéd szobában ott a nagynénje?

– Igen.

– Kiáltott segítségért?

– Nem – a lány hangja egyre halkabb lett.

– Miért nem?

– Nem tudom.

– Mondja, meg tudná indokolni legalább egyetlen döntését ésszerűen?

– Nem.

– De miért?

– Mert ott nem voltak döntések.

Hétköznapi holmik

/A Kezdetben oldal világépítős játékára készült írás. Feladat: bemutatni a mágiát vagy technikai fejlettséget/

– Maga most tényleg házalni akar ezekkel? – kérdezte cinikus hangon az esztergapadnak támaszkodó fiatal legény.

Karját keresztbe fonta a mellén, úgy nézte öreg, pakolászó mesterét.

Az ősz hajú, simára borotvált arcú férfi megállt a mozdulatban, kiegyenesedett és mutatóujjával feljebb tolta orrán az okulárét. Ingerülten sóhajtott.

– Neked talán van jobb ötleted, fiam? 

– Van! – csattant fel a kese hajú fiú, és tekintetét az öregébe fúrta. – Például ne sodorja bajba az üzletét és saját magát ezekkel az ostoba ábrándjaival!

A férfi állta a pillantását, majd nagyon fújt. Aztán szó nélkül folytatta a pakolást. Úgy tenyérnyi magas, hengeres eszközöket rámolt nagy, erős hátizsákjába. A holmik olykor fémes hanggal egymásnak koccantak, az oldalukon kiálló forgatható rúd néha beleakadt egy másik darab alul kilógó, rugós lábaiba vagy a köztük lévő éles fémalakzatba. Olyankor az öreg morrant egyet, majd olyan óvatossággal választotta szét őket, mintha valóságos kincsek volnának.

A legény egy darabig csak nézte, majd sarkon fordult és bement a műhely hátsó részébe. Kisvártatva néhány elnyűtt törlőronggyal tért vissza. Leguggolt a merevített vázú, kissé már kopott táska mellé, és kiszedte az utoljára belepakolt gépezeteket. Egy rongyot terített az alattuk lévőkre, majd gondosan ráhelyezte az iménti kettőt. Újabb rongy, újabb két holmi egymás mellé. Mestere nem szólt rá. Csöndesen állt egy ideig, majd lelkes hangon beszélni kezdett:

– Gondold csak el, fiam! A mi népünk asszonyainak ez az egyszerű szaggató már mindennapos dolog. Kinyújtják a tésztát, felhúzzák a szaggatót és útjára engedik felette. Oda sem kell nézniük, az lyukaszt egyet, aztán odébb lép a kis lábain és jöhet a következő szaggatás. Mostanra olyan jól beállítottam, hogy már alig hagy köztes tésztát. Sőt, még a formát is lehet cserélni benne! Közben meg már lehet is telerakni a tepsit vagy nyújtani a következő adagot. Ennek minden háztartásban ott a helye! Hidd el, a háziasszonyok jó célközönség! Elég, ha páran kipróbálják, és szájról szájra fog járni, mennyire megkönnyíti a sütést. Kicsiben kell kezdeni, úgy előbb bizalmat szavaznak majd az eszközeinknek – közben az öreg szórakozottan megfogott egy kesztyűt és elkezdte vele leseperni a szerelőpultról a fémforgácsot.

A legény végzett a pakolással, bekötötte a zsák száját, becsatolta a ráhajtóját. Olajfoltos kezével leporolta a nadrágjára hullott forgácsot, majd felkelt, és miközben hátára vette a nehéz táskát, megkereste az öreg tekintetét:

– A zhunok gyűlölnek minket, mióta csak itt vagyunk. Ne higgye, hogy a tésztaszaggatói ezt megváltoztathatják.

/A zhunokról szó esett már az alábbi két háromszázasomban: Függöny és Küldetés./