Írók hét főbűne – kihívás

Még nagyon régen kaptam a jelölést Daremótól erre az érdekes kihívásra. Köszi! ^^ Már a címe is izgalmas – olyannyira, hogy egy nem blogger barátom is kérdezte egyszer, mikor töltöm ki végre? -, és a kérdések se maradnak el mögötte. 

A tag kitalálója pedig Reinman Franciska, akinek időközben elveszett a neve, én is teljesen véletlenül tudtam meg, éppenséggel ajánlgattam neki a saját kihívását. : D (Ez egy jel ám, hogyha kitöltünk valamit, és tudjuk, honnan indult, áruljuk el többieknek is, kitől származik a klassz ötlet!. ; ) )

Néha olyan szívesen vezetném valamivel közvetlenebbül a blogot, írnám le, miről, mit gondolok (olykor azért előtör ez a hangulat, olyankor születnek ezek a cikkek), milyen felfedezéseket tettem írás során, mit, hogy szoktam, de legtöbbször ráparázok a “biztos nem jó, amit írok/gondolok” és a “vajon, aki ezt olvassa, mit fog gondolni rólam?” dologra, szóval ez még nem igazán megy. ^^”

Az ilyen játékok viszont alkalmat adnak, hogy kérdések mögé bújva mégis kicsit megismerhessen, aki szeretne. : ) 

Kezdjünk is bele! 

Szabályok:

1. Köszönd meg annak, akitől kaptad!

2. Válaszolj a kérdésekre! Figyelj rá, hogy a szabályok és a kérdések is változatlanul kerüljenek a bejegyzésedbe!

3. Küldd tovább annyi embernek, amennyinek szeretnéd! A lényeg, hogy mindegyiküknek írj valamit, szerinted nekik mi a legnagyobb bűnük íróként!

Kérdések:

1. Kevélység: Melyik az a történeted, amire annyira büszke voltál, hogy nem fogadtad a rá érkező kritikákat? Utólag mit gondolsz erről?

2. Kapzsiság: Van olyan történeted, ami szerinted olyan jól sikerült, hogy pénzt is kérnél érte? Mennyit érne a belé fektetett munkád?

3. Bujaság: Melyik történetedben próbálkoztál először korhatáros jelenettel (nem feltétlen erotikus értelemben)? Utólag mit gondolsz, mi volt a legnagyobb hibája?

4. Irigység: Volt, hogy irigy voltál olyan történet olvasottságára, ami szerinted a tied nyomába sem érhet? Név említése nélkül szerinted mi volt a legnagyobb hibája?

5. Falánkság: Volt, hogy több történeten dolgoztál egyszerre? Mi lett az eredménye?

6. Harag: Formáztál valaha szereplőt élő emberről azért, hogy a történetedben megkapja azt az igazságszolgáltatást, amit a valóságban nem biztos, hogy meg fog? Ki ő, és mi lett a sorsa a történetben?

7. Lustaság: Melyik az a történeted, amit lustaság miatt félbehagytál, és a legjobban bánod?

Válaszok:

Kevélység – 1. – /Ne is kérdezzétek, a felsorolásom olyan beképzelt, hogy nem hajlandó tenni a dolgát./

Hogy egyáltalán nem, azért olyan nem volt, régi sztorinál nem is emlékszem konkrét dologra, de a legutóbbinál, a Soroknál bizony morogtam a barátaimra, amikor olyan keresztkérdéseket tettek fel, hogy “Honnan van levegő a bolygón?”, meg azt hiányolták, hogy “Nem tudjuk meg, mit tud a szereplők kommunikációs kütyüje”. Bevallom, ezt már nettó kötözködésnek éreztem, szerintem nincs sok köze a sztorihoz. : D De egyébként igazuk volt a lényegben, hogy a világépítésem hát…, tulajdonképp nincs. Anélkül meg nem hiteles a történet, szóval mindenképp sokat tanultam a kritikáikból. Akkor is, ha sokszor szőrszálhasogatásnak érzem, amit művelnek. És azt gondolom, hogy nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen barátaim vannak, rengeteget segítenek! : D 

De ha már kevélység, akkor elárulom, hogy két kamaszkori történetem témájára bizony máig büszke vagyok, akkor is, ha talán nem érdemlik meg. A regényt itt bonyolultabb lenne kifejteni, egy másik írás pedig azt a kérdést boncolgatta, hogy egy posztapokaliptikus, kis létszámú társadalomban a közösség genetikai egészsége megőrzése érdekében ki lehet-e taszítani/meg lehet-e ölni a beteg embereket, vagy mi egyebet lehet velük tenni, hogy a csoport hosszútávon is életképes maradjon? Szerintem azért menő, hogy egy 13 éves ezen gondolkodik. : D 

Kapzsiság – 2.

Nem, dehogy! Mármint persze, ha valaha valahol megjelenik írásom, persze nagyon fogok örülni, ha fizetnek is érte, de ezt a részét valahogy nem tudja bevenni az elmém “az írás is szakma” dolognak. Vagyis az még tök jó, ha pénzt kapok a munkámért, de amit annyi embertől hallottam már, hogy de jó lenne ebből élni, az nekem nem álom, inkább rémálom. Így bátran írhatom azt, amit szeretnék, nem kell azt figyelnem, épp mi a legnépszerűbb téma vagy ilyesmi, elég, ha azt, amit amúgy is szívesen írok, megtanulom jól és élvezetesen kifejezni. 

De most komolyan, szerintem az egyáltalán nem megnyugtató dolog, sőt, maga  a totális aggodalmakkal teli élet, ha az írásból kéne megélnem. Mi van, ha épp nincs ötletem, mi van, ha egy könyvem nem sikerül olyan jól, mi van, ha egyszerűen nem egy felkapott téma érdekel, és én amúgy teljesen boldog lennék egy kisebb olvasóközönséggel, de muszáj valami népszerűről írnom, ha jövő hónapban is lakni akarok valahol? 

Így talán nem meglepő, hogy a fenti kérdésre nem igazán tudok mit mondani. Ha a megjelenés díjjal jár, ha mások is kapnak ugyanazért, akkor úgy igazságos, ha én is, és örülni is fogok neki, de ennyi. 

Bujaság – 3.

Rémisztő dolgot próbáltam írni már kiskamaszként is, erotikust talán egy jelenetnyit, nem is sztoriban, csak úgy olyan huszonévesen írtam először, de azt szét is téptem és kidobtam. Amit ide érdemes lehet megemlíteni, hogy egyik barátnőmmel közösen írtunk novellát a KMK erotikus pályázatára még tavasszal. Fogalmazzunk úgy, hogy rosszabb is lehetett volna. : D Amúgy sok tekintetben életszerűtlen lett, nem is maga a jelenet, hanem a karakterek. Meg lehetne amúgy írni egyszer jól, de nem hiszem, hogy valaha hozzányúlok. Az egyetlen, ami szerintem előnye lett, ezt béta is mondta rá, hogy nem öncélúan szeretkeznek benne a karakterek, csak mert kell egy szexjelenet a kategória miatt, hanem a teljes novella az erotikáról szól, a konfliktus és a megoldás is akörül forog.

Irigység – 4.

Azt hiszem, a bloggervilágnak ebből az irigykedős időszakából pont kimaradtam. Mikor még írtam folytatásos sztorit a netre, kevesen voltunk, nem emlékszem többszáz fős követőtáborokra senkinél és inkább a kapcsolatot kerestük egymással. Vagy hát lehet, volt, akivel nem szimpatizáltam efféle okból, de őszintén szólva semmi ilyenre nem emlékszem. 

Most meg egyelőre alig van fenn írásom, az sem folytatásos történet, szóval érthető, ha alig olvassa valaki. Meg hát én is tudom, hogy ezek vagy játékokra írt szösszenetek, vagy pályázatról kiesettek. Akik hobbiból blogregényt írnak, és tényleg igyekeznek azt jól megírni, szórakoztató sztorit, karaktereket hozni, azoktól nem irigylem az olvasókat, akik meg pársoros daddy kinkekkel hintik tele a felületüket, velük bocsánat, de nem látom értelmét összemérni magam vagy a munkám. Egészen más olvasóközeget keresek, más megjelenési felületben gondolkodom fő célként. Ahhoz pedig még nem tettem le eleget az asztalra, hogy az írásról hozzám hasonlóan gondolkodókra irigykedjek. 

Mondjuk annak azért látom esélyét, hogyha már én is csinálom egy ideje, esetleg tényleg elindítok egy blogregényt, amin egy ideje töröm a fejem, és közben látom, hogy másokat sokkal többen olvasnak, irigykedni fogok. (Főleg, ha több kommentet kapnak! : D) De ez szerintem nem zárja ki, hogy akár össze is barátkozzunk és tanuljunk egymástól. : D 

Falánkság – 5.

Szinte mindig… ^^” Régen mindig volt egy aktuális hosszabb sztorim, meg mellette több kisebb. Hosszabbat egyet se fejeztem be, de nem annyira a többi miatt, hanem mert idővel kinőttem belőlük. Igazából most így belegondolva, ahogy idősödtem, úgy billent az arány a be nem fejezettektől a befejezett írások felé.

Most is egyébként így van, van egy regény, amin dolgozom, vannak elkezdett novelláim és ebben az évben mindig volt egy-egy aktuális pályázat is, amit a többi elé hoztam. Az egy dolog, ha a novelláimat nem fejezem be, de azzal sajna tényleg nem tudom, mit kezdjek, hogy így viszont nem haladok jól a regénnyel. Sokszor szinte sehogy. Most még nem is az írással kéne haladnom, mert csak a világépítő, karakterkitaláló, cselekménytervező fázisban vagyok, de mire elkezdene ráállni az agyam, ott tartok, hogy folytatni kéne a gyakorlást is a novellákon, meg amúgy is kiírtak egy jó pályázatot… 

Jahm, és ha már falánkság, szerepjátékos is vagyok, szóval vannak még az írásaimon kívül más karakterek és történetek is a fejemben és nem tudom, más volt-e már így vele, néha meg már az olvasás marad el, mert egyszerűen “túl sok történet szorong a fejemben”. : D Eredmény röviden: nem haladok a regénnyel. : ( És ezen nagyon hamar változtatnom kell, pláne, mert közben ott mocorognak az ötletek a koponyámban! 

Harag – 6.

Többször találkoztam már ezzel a felvetéssel, de magamtól eszembe se jutott. Nem tudom, miért. De miért foglalkozzak azzal még a sztorijaimban is, aki nap közben bosszantott, bántott, akire haragszom valamiért? 

Ami viszont érdekes, és egészen korai írásaimban is már felfedeztem, hogy akiket szeretek, akik valamiért fontosak nekem, vagy szeretnék közelebb kerülni hozzájuk, őket valahogy beleírom a történeteimbe. Ez volt már, hogy tudatos volt, még ha teljesen át is alakítottam a regénybéli karaktert, volt, hogy sejtettem és volt, hogy én magam is meglepődtem, hogy mennyire bele sikerült írnom valakit. De hát nem sokkal jobb érzés azokkal tölteni az időnket, akiknek amúgy is szívesen vagyunk a társaságában? : D 

Lustaság – 7.

Hmm, a szétszórtság és ezért nem egy feladatra koncentrálás lehet a lustaság egy válfaja? : D Ahogy a Falánkságnál is írtam, leginkább azért vannak befejezetlen sztorijaim. De persze van, amikor hülyeségekre szúrom el az időm, ami helyett írhattam / sztorikidolgozhattam volna, szóval a be nem fejezett munkáim ennek is köszönhetik félbehagyott állapotukat. 

Nem tudnék egy konkrét sztorit mondani, legjobban a fent nem kifejtett regényemet sajnálom, hogy nem fejeztem be, de azt hatodik után kezdtem és valamikor tizedik táján írtam hozzá utoljára, szóval abból egyszerűen kinőttem. Szövetség volt a címe és barátoknak máig sokszor emlegetem, az a történet tényleg éveken át az életem része volt.

Hopp, egy kis utólagos változtatás:
A kihívottam Agatha Keyguard, akinek remélem, hozzájárul nemrég nyitott blogja színesítéséhez ez a kis játék! ^^ (No meg kíváncsi vagyok az írós bűneidre, muhaha! 3: ) )

Köszönöm, hogy kitölthettem, ez jó móka volt! : )

spacer

Leave a reply