Segítő kérdések fantasy világ építéséhez – 0. rész

Találtam egy igazán érdekes és széleskörű összefoglalót arról, mi mindent is kell/érdemes átgondolni, ha valaki saját világ kitalálásába fog. Nem csupán a lenti témakörök felsorolásáról van szó, hanem mindegyikhez tartozik egy sor kérdés is, amit majd további bejegyzésekben apránként közzéteszek. Már régóta kerestem efféle cikket, ami ad egy minden fontos szempontra kiterjedő listát, és most megtaláltam! 😀 

Hozzáteszem, egészen biztosan nem kell mindig, minden világhoz így elmerülni az egyes témákban. Más részletekre és másmilyen mélységben van szükség rájuk, ha novellához, ha regényhez vagy ha szerepjátékhoz alkotsz világot, ahogy az sem mindegy, hogy az egész sztorid, legyen történet vagy kaland, egy adott ország kicsi városkájában játszódik, vagy nagy, nemzetközi politikai intrikákat szeretnél? Szóval nyugodtan használj annyit a listából, amennyire szükséged van, ha kell, hagyj el belőle vagy bővítsd ki, a lényeg, hogy amit alkotsz, önmagában legyen logikus és álljon meg a lábán.

Kedvcsinálóként közlöm a bevezetőt és a listát az egyes témakörökről, így később akár tartalomjegyzékként is használhatjátok.
Mivel ez egyben áttekinthetetlenül hosszú bejegyzés lenne, ezért ha egy-egy téma minden alpontját lefordítottam, akkor hozom majd át az egész csokrot egy bejegyzésként a befejezett fordítások részhez és linkelem majd a főcímhez, hogy innen kiindulva minden pontot elérhessetek.

Remélem, Ti is ugyanolyan hasznosnak találjátok majd, mint én! Jó olvasást az új cikksorozathoz! 🙂


Segítő kérdések fantasy világ építéséhez

A következő kérdések listája a fantasy történetek azon íróinak nyújt segítséget, akik arra törekszenek, hogy hihető képzeletbeli közeget alkossanak sztorijuknak. Míg ezen kérdések némelyike hasznos vagy épp elengedhetetlen lehet bizonyos történetekhez, nem mindegyik felvetés lesz alkalmazható az összes történetre. Nem szükséges, hogy a szerző az összesre, vagy akár bármelyikre is válaszoljon az írás megkezdéséhez (vagy épp befejezéséhez). Az cél egyszerűen az, hogy elgondolkoztassa az embereket arról, hogy történetük keretei és hátterei összhangban vannak-e… vagy sem. Ha használható, használják is. Ha nem, akkor ne.
Néhány kérdés egynél több témakörnél is alkalmazható, és több címszó alá is be lett másolva. Ez nem tekinthető teljes és befejezett listának, inkább egy kiinduló pontnak, aminek segítségével minden egyes író összeállíthatja a saját listáját.


A kérdések

I. A világ

  1. Alapok 
  2. Alternatív Föld
  3. Nem földi jellegű világ

II. Fizikai és történelmi jellemzők

  1. Általános
  2. Éghajlat és földrajz
  3. Természeti erőforrások
  4. Világtörténelem
  5. Egyedi országok történelme

III. Mágia és mágiahasználók

  1. A mágia szabályai
  2. Varázslók
  3. Mágia és technológia
  4. Egyéb mágikus kérdések

IV. Emberek és szokások

  1. Általános
  2. Szokások
  3. Étkezés
  4. Üdvözlések
  5. Gesztusok
  6. Vendéglátás
  7. Nyelv
  8. Etika és értékek 
  9. Vallás és istenek
  10. Lakosság

V. Társadalmi szervezetek

  1. Általános
  2. Közigazgatás
  3. Politika
  4. Bűnözés és a jogrendszer
  5. Külföldi kapcsolatok
  6. Hadviselés 
  7. Fegyverek

VI. Kereskedelem, ipar és közélet

  1. Általános
  2. Üzlet és ipar
  3. Közlekedés, szállítás és kommunikáció
  4. Tudomány és technológia
  5. Orvostudomány
  6. Művészet és szórakozás
  7. Építészet
  8. Városi tényezők
  9. Vidéki tényezők

VII. Mindennapi élet

  1. Általános
  2. Divat és öltözködés
  3. Illemszokás
  4. Étrend
  5. Oktatás
  6. Naptár

Forrás: http://www.pcwrede.com/fantasy-worldbuilding-questions/ 

Write Tag 02. – … még az Óperenciás-tengeren is túl,

Számtalanszor találkoztam már a bloggerek közt terjedő ún. “Book Tag”-ekkel. Olvasni szerető emberek küldik szét egymásnak, és érdekes könyves kérdésekre válaszolnak. Innen jött az ötlet: Nosza, csináljunk “Write Tag”-et! 

Klassz írós kérdőívhez már volt szerencsém, ám azt nem így nevezte a gazdája. Témájában tehát ez sem lesz új, de ki tudja, hátha sikerül elterjesztenem ezt a megnevezést. 😀 

 Write Tag 02. – … még az Óperenciás-tengeren is túl, – Helyszínek

Szabályok:

  1. Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére!
  2. (Ha másolásvédelem van az oldaladon, jelöltjeidet irányítsd a Tintaszerkezetek oldalra, innen el tudják vinni a dolgokat.)
  3. Linkeld annak a nevét, aki jelölt téged!
  4. Válaszolj a kérdésekre!
  5. Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! 😉
  6. Jelölj te is bloggereket a játékra és linkeld az oldalukat!
  7. Értesítsd őket a jelölésről!

Kérdések:

  1. Valós, alternatív földi vagy kitalált világban alkotsz-e legszívesebben?
  2. Miért? Mit szeretsz benne?
  3. Szoktál-e írás előtt vagy alatt kutatómunkát / világépítést végezni?
  4. Miért igen, miért nem? És ha igen, hogyan? Van bevált módszered?
  5. Mennyire törekszel valósághűségre, ill. hihetőségre? 
  6. Szerinted hogy lehet ezt elérni?
  7. A történeteid többsége egy vagy több helyszínen ill. világban játszódik? 
  8. Íróként hogy állsz a tájleírásokhoz, helyszínbemutatásokhoz? 
  9. Mit gondolsz arról, hogy van, aki szerint azért írnak olyan sokan fantasyt, mert az könnyű zsáner, hiszen ott „bármi megtörténhet”?
  10. Van-e valami érdekességed a világokról, helyszínekről, amit elmesélnél? 🙂

+1 Bármit kérdezhetsz, ami a történetekben szereplő helyszínekhez, világokhoz kapcsolódik. (De ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!)

Jó szórakozást! 🙂 

“Troll, bent a csoportban egy troll! Gondoltam, szólok…”

Az elmúlt hetekben két esettel is volt dolgom, amelyekben felmerült a “troll” szó. Az egyiknek csupán szemlélője voltam, a másikban engem hívtak troll-gyanúsnak és már az admint emlegették velem kapcsolatban. Elgondolkodtam ezen a “troll” jelenségen, beszélgettem róla barátokkal, és most megszületett ez a cikk. 

Fontosnak tartom beszélni róla, mert:

  • egyszerű olvasóként te is belefuthatsz ilyesmibe böngészés közben
  • magad is kerülhetsz olyan helyzetbe, ahol fennáll az esélye, hogy trollnak fognak mondani – ha nem szeretnél ilyet, jó, ha tudod, hogyan kerülheted el, ha pedig mégsem akarsz csöndben maradni, tudd, hogy mit vállalsz
  • ha blogot vagy facebook oldalt üzemeltetsz, adminként is lesz dolgod a jelenséggel, és ott már neked kell döntened a kialakult helyzetről

Mivel mind a két, fent említett eset zárt csoportban zajlott, így ennél konkrétabbat nem mondhatok róluk. De anélkül, hogy idegen számára, aki maga nem olvasta őket, kiderülne, pontosan melyik helyzetekről van szó, felhasználom őket példának. 

A JELENSÉGRŐL ÁLTALÁBAN 

Megkérdeztem Wikipédia barátomat, szerinte ki a troll? “A troll az internetes szlengben olyan személy megnevezése, aki provokatív, ingerlő módon, tárgyhoz nem tartozó üzenetekkel bombáz egy online közösséget (például internetes fórum, chat, blog, levelezőlista), vagy személyes hitbeli meggyőződését ellentmondást nem tűrő, pökhendi erőszakossággal sulykolja, azzal a konkrét szándékkal, hogy más felhasználókból heves reakciókat provokáljon ki, vagy más módon zavarja, lehetetlenítse el a témába vágó eszmecserét.”

Ezt nem is magyarázom tovább, valószínűleg mind tudjátok, miről, kiről van szó. 

Sokkal inkább kérdés lehet, hogyha ez ennyire egyértelmű, mi a szöszt kellett csinálnom ahhoz, hogy megkapjam a “troll-gyanús” jelzőt? 

Kérdeztem. 

TROLLKODÁS VAGY POLGÁRPUKKASZTÁS? VÉKONY A HATÁRVONAL

A trollkodásról elmondható, hogy teljesen öncélú. Figyelemfelhívásra, szándékos indulatkeltésre megy a játék, pusztán a műsorért.

A polgárpukkasztás pedig olyan tett, viselkedés, ami az adott közegben eltér a megszokottól, és ezzel megbotránkozást, felháborodást vált ki. 

Persze, ezt is lehet öncélúan, “troll módon” csinálni, azonban van egy fontos különbség, amit a legjobban az támaszt alá, hogy mindig is voltak híres és elismert polgárpukkasztó személyek: a polgárpukkasztásnak van célja. (Ha nincs, azt én már trollkodásnak mondanám, és ebben a cikkben is ilyen különbségtétellel fogom használni a két szót.)

Célja, hogy a megszokottól különböző viselkedéssel kibillentsen egy közeget a saját, megszokott állapotából, felrázza a langyos vizet, s ezáltal rámutasson bizonyos megkérdőjelezhető pontokra. Elgondolkodtatni akar a saját, bevett szokásokról, megmutatni a dolgok fonákját, olyan módon, amit már nem lehet csak úgy lesöpörni egy kényelmes mozdulattal. 

Talán én is pukkasztottam a polgárokat? Nos, amennyiben a “Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Mit gondoltok X dologról?” kérdés annak számít, úgy igen. Elvégre tudtam, hogy abban a közegben, ahol felteszem a kérdést, valószínűleg ez némileg kényes téma. 

Viszont, mivel még csak nem is érveltem egyik vagy másik oldal mellett, szándékosan nem kedveltem senkinek a hozzászólását, azét sem, akivel egyetértettem, hogy ne befolyásoljak senkit, így megvolt a lehetőség, hogy a kérdés nyomán egyetértő vélemények szülessenek. Én is örültem volna, ha így történik. Nem volt célom veszekedést generálni – ami egyébként nem is volt -, egyszerűen egy korábbi eset miatt kíváncsi voltam a véleményükre. És folyamatosan figyeltem a hozzászólásokat, hogyha bármelyik oldalról valaki nem csak a véleményét mondaná el, hanem személyeskedeni kezdene egy másik taggal, leállíthassam. 

Mégis volt, aki aztán “admint kiáltott”. (Aki végül nem érkezett meg, bár meglehet, egyszerűen nem követte nyomon a történteket.) – Erről később még lesz szó, egy másik cikkben.

HOGYAN BUKTASD LE A TROLLT?

Ahogy az én példámon is láthatjátok, nem mindig egyértelmű, hogy valaki trollkodik-e? (Legalábbis én úgy gondolom, hogy egy vélemény-kérdezés önmagában még nem trollkodás.) Hogyan derítheted ki könnyen?

Feltételezd, hogy nem az, és viselkedj aszerint vele – mert lehet, hogy tényleg nem az:

  • Reagálj logikusan a hozzászólására. Érvelj mellette vagy ellene, mondd el, mivel értesz egyet, mivel nem és miért, tegyél fel neki kérdéseket. Persze, mindezt olyan hangnemben, ahogy egy ismerősödnek is írnál. (Gondold el, hogy valamiről megkérdezed az emberek véleményét és gúnyolódást kapsz érte.) Általában már ennyiből látható, hogy a másik fél képes-e, akar-a értelmesen kommunikálni, érvelni?
  • Kérdezd meg a véleményét a konkrétan szóbanforgó témáról. Bár ebből még nem fog biztosan kiderülni, hogy szándékosan trollkodik-e, de eddig úgy tapasztaltam, hogy trollkodás esetén már a kerek, fröcsögésmentes véleménynyilvánítással is gondok szoktak lenni. (100+ hozzászólás után tőlem is megkérdezték. El is mondtam.)
  • Kérdezz rá egyszerűen, mi volt a célja a hozzászólással? Ha nincs mögötte rossz szándék, rendes, értelmes választ fogsz kapni. (Tőlem is megkérdezték a csoportban, és minden elismerésem, hogy valaki előbb kérdezett és utána alkotott véleményt. Jól esett. Természetesen feleltem is, elmeséltem az eredeti helyzetet, ami kapcsán felmerült bennem az adott kérdés, és azt is, hogy miért olyan egyszerűen tettem fel, ahogy. Miután minderre válaszoltam, abbamaradt a troll-gyanúsnak hívás és végül én nem kaptam választ a kérdéseimre a hozzászólótól.) 
  • Az előző kérdésre adott válaszból igazából már világos is lesz, hogy az illető mit szeretett volna, vagy épp az, hogy maga sem tudja vagy nem akarja megmondani, a lényeg, hogy kapsz-e értelmes választ? De ha még a válasz után is úgy érzed, az illető trollkodik, egyszerűen jelezheted is felé. “Nézd, ez a hozzászólás itt mit generált. Kérlek, zárjuk most le / folytassuk privátban.” Ha a kérdezett tényleg nem a nyilvános zavarkeltésre megy, ebből érteni fog, pláne, ha tényleg nem is volt szándékában trollkodni, csak kisiklott a kezéből a komment-sorozat. (Ezzel egyébként lehetőséget is adsz neki, hogy ezt belátva szégyenkezés nélkül távozhasson. Hogy él-e vele, vagy visszatámad, az már rajta áll.) 

A fenti kérdéseket célravezetőnek tartom, sokat elárul, kapsz-e rájuk rendes, valóban a feltett kérdéseidre válaszoló feleletet. 

Azonban nem működnek mindig!

Az általam csak végigkövetett troll-kérdés esetén az aztán hozzászóló admin kommentje hívta fel a figyelmem valamire, amire gondolnom kellett volna, hiszen nagyon is igaz, magamtól mégsem jutott volna eszembe:

Vannak olyanok, akiknek önhibájukon kívül nehézséget okoz az írott szöveg megértése, és nem rajtunk múlik, milyen IQ-val születünk, zsenik leszünk-e vagy az egyszerű párbeszéd is problémát fog okozni és egyéb, ehhez hasonló okok miatt is gondja lehet valakinek az írásbeli kommunikációval. 

Nem állítom, hogy minden troll ilyen. Még csak azt sem, hogy a többség nem tudja, mit csinál, nem szándékosan teszi. Csupán azt mondom, gondolni kell erre a lehetőségre is. És ha másért nem, legalább ezért nem bántóan reagálni a trollkodó bejegyzésekre, mert nem tudhatjuk, ki ül a másik oldalon. 

MIT ÉRDEMES AKKOR TENNED ÉS MIT NEM?

Előre leszögezem, hogy minden eset egyedi. Nem fogsz itt egy mindegyikre érvényes csodareceptet kapni, de szempontokat, amik alapján te magad eldöntheted, megéri-e neked az adott reakció vagy sem, igen.

Felhasználóként:

  • A legegyszerűbb, ha figyelmen kívül hagyod az egészet. Az örökérvényű “Ne etesd a trollt!” szabály nagyon is igaz. Zavart kelteni csak úgy lehet, ha van hozzá partner.
  • Ha valamiért mégis úgy döntesz, hozzászólsz a dologhoz – mondjuk mert személyes a téma, vagy úgy gondolod, nem trollkodás a bejegyzés célja -, gondold át, hogy van-e rá időd? Az efféle bejegyzések általában gyorsan pörgő komment-sorozattal járnak, amiben ha van véleményed, amellett csak akkor tudsz kiállni, ha ott vagy és írsz. Már csak azért is, mert lehet, nem elég csupán a saját véleményedet leírnod és otthagyni az egészet, mert valakitől te is kaphatsz kérdést. Arra pedig illik felelni.
  • Feltételezd, hogy nem szándékosan trollkodik, vagy nem is trollkodik. Helyette kérdezz, fent adtam rá ötleteket. 
  • Ne piszkáld, ne bántsd! 
    • Egyrészt, mert lehet, nem szándékosan értetlen. 
    • Másrészt nézd meg, hogy fest ez kívülről: szerinted mennyire vehető komolyan és milyen képet fest magáról az, aki gúnyolódó szövegeket kommentelget valakinek a hozzászólása alá? (Azt, hogy másokat bántani egyébként sem szabad, nem mondom, ezt remélhetőleg mindenki tudja, és lám, mégsem mindig elegendő érv. Ha nem miatta, akkor legalább magad miatt ne csináld.)
    • Harmadrészt nem használ, hidd el. Gondold el, ha te csípőből így reagálsz rá, valószínűleg egyrészt nem te vagy az egyetlen, másrészt nem is ez az első esete az illetőnek. Vagyis már kapott ilyen reakciókat, és az sem használt. Ahogy jóvá verni nem lehet egy rosszul viselkedő gyereket, úgy értelmesen kommunikálóvá gúnyolni se lehet valakit. 
    • Légy megértő, de ne legyél balek!
  • Ne személyeskedj, ne szedd darabokra a logikai és helyesírási hibáit, mert azzal az ő stílusát veszed át. (Ezzel csak elismered, hogy ő volt az erősebb, mert neki sikerült rád hatnia. Párbeszédben az erősebb személyiség hangvételét hajlamosabb átvenni a kevésbé határozott fél. Biztosan azt szeretnéd, hogy te legyél az?)
  • Mielőtt zsigerből válaszolnál valamire, főzz egy teát, locsold meg a virágokat, etesd meg a kutyát/macskát/pitont. Utána, kicsit higgadtabban ülj le a billentyűzet elé. 
  • Élj a meglepetés erejével úgy, hogy közben nem járatod le magadat sem! (Utána még mindig elköszönhetsz nyugodtan.) Ha nem ez az első irritáló bejegyzése a másiknak, akkor már kapott kiröhögést és piszkálást korábban is. És itt is fog másoktól. Vagyis ezt a reakciót már ismeri, már volt dolga vele, rutinosan reagál rá vagy épp lép át rajta. Hökkentsd meg azzal, hogy komolyan veszed és normális hangon beszélsz vele! Ha tényleg troll és szándékosan viselkedik idiótán, a válaszaival önmagát fogja lejáratni. Ha viszont nem az, akkor te sem égsz be, és neki is lehetőséget adsz, hogy elmondja, mi célt is szolgált a bejegyzés.

 Adminként:

  • Ha blogot, csoportot kezelsz, számolj a lehetőséggel, hogy megtalálhatja egy-egy troll vagy annak tűnő személy, vitás bejegyzés.
  • Kövesd figyelemmel az oldalad, csoportod! Persze, nem kell minden egyes kommentet elolvasni, főleg, ha nagy az élet nálad, de azért légy tisztában, milyen témát kapnak épp fel a követők, és kik a fő hangadók.
  • Légy elérhető! Szintén nem azt jelenti, hogy 0-24-ben ülj a gép előtt, de tudd, hogy egy csoportot nem elég elindítani aztán magára hagyni, mert akkor kifolyik a kezedből, már nem olyan lesz, mint amilyennek szántad. Legyen elérhetőséged megadva, időnként nézz fel, írt-e valaki, behívtak-e egy-egy beszélgetésbe? És ha kell, reagálj, dönts helyzetekről. Ez a te blogod, a te csoportod, rólad is kialakul egy kép az alapján, hogy milyen légkört teremtesz / engedsz meg ott, és hogy miként kezeled az ilyen problémás eseteket, hogyan szólsz hozzá egy-egy kérdéses helyzethez.
  • Légy pártatlan, mindkét felet nézd meg! Meglehet, tényleg befészkeli magát hozzád egy troll. Meglehet, te is szívesen nyomnál rá egy kinevető “vicces” fejet, vagy elkezdenéd macerálni, hisz a csoportod tagjai is azt teszik, hisz valahol talán igazuk is van. (Még talán népszerű is lennél tőle.) Én úgy gondolom, nem azt kell megvédeni, akinek igaza van, hanem akit bántanak. (Vajon aki személyeskedik, gúnyol, az nem trollkodik, csak mert “a másik kezdte”?)
  • De ez nem azt jelenti, hogy hagyd garázdálkodni a trollt, vagy még simogasd is meg a fejét, mert szegényt bántják. Hogy miként reagálod le az ilyesmit, az a te temperamentumodtól is függ. Egyből ki is tilthatod, vagy leállíthatod a hozzászólásokat az adott bejegyzés alatt. Nekem személy szerint tetszik az a megoldás, amit a végignézett trollos eset kapcsán az admin is csinált: figyelmeztette a kérdéses személyt, amikor olyat írt, amit ő nem tartott az oldalra valónak. Miért ne hozhatnál a saját blogodon, csoportodban olyan szabályt, hogy 1x, 3x figyelmeztetsz, és aki nem ért a szóból, kitiltod? Ez rajtad áll, a te csoportod, vezesd úgy, ahogy te szeretnéd.
  • Legyél következetes. Ugyanúgy járj el egy ismeretlen trollkodásával, mintha a legjobb barátod, testvéred vagy rokonod tenné. Ha A-nak büntetés jár a trollkodásért, akkor B és C is ugyanazt kapja ugyanazért a kihágásért.

Igyekeztem rávilágítani, miért is fontos, hogy tisztában legyünk a jelenséggel átlagos internet felhasználóként, valamint miért tartom lényegesnek, hogy ne az első, elhamarkodott reakciónk alapján gépeljük be a válaszunkat. Adtam szempontokat, tanácsokat, amik talán hozzásegítenek, hogy már legyen egy megalapozott hozzáállásod, ha ilyesmivel találkozol.

Hogy végül hogy állsz a témához és mit teszel, rajtad áll, ha elgondolkodsz róla, már elérte a cikk a célját. 🙂 

Neked volt már dolgod ezzel a jelenséggel? Esetleg téged hívtak már trollnak? Hogyan reagáltál? Mit gondolsz erről?

12 tulajdonság a szerethető karakterhez

A szerethető hős kritikus pontja a történetednek. Sajnos az, hogy te szereted a karaktert, még nem garantálja, hogy az olvasók is így fognak érezni. Segítségképp, hogy egy sor különböző ember megkedvelje a hősöd, adj a protagonistádnak néhány olyan tulajdonságot, amik széles körben rokonszenvesek. Kezdd a történeted ezen tulajdonságok bemutatásával, ez nagyon jó benyomást fog kelteni a karakteredről.
Mely tulajdonságok a legszerethetőbbek? Úgy gondolom, ez a tizenkettes lista lefedi. Ugyanakkor segítség gyanánt, hogy megértsd, _miért_ ezek a sajátottások a leghatásosabbak, három kategóriába fogom rendezni őket: együttérzésre építők, önfeláldozók, mulatságosak.

I. Együttérzésre építő tulajdonságok

Ezek azok a tulajdonságok, amiktől a karaktered hátrányos helyzetbe kerül. Alapvetően az olvasóid elkezdenek sajnálatot érezni a karaktered iránt, és ezért figyelni fogják, hogyan boldogul. Ahhoz, hogy ezek a tulajdonságok működjenek, az kell, hogy az olvasók ne azt érezzék, hogy a hős felelős a saját sajnálatra méltó helyzetéért. Ennek természetesnek és fontosnak kell lennie a történet szempontjából is. Ha az olvasók azt érzik, csak arra használod ezeket a tulajdonságokat, hogy kihasználd legmélyebb érzéseiket, próbálkozásod visszafelé fog elsülni.

1. Szegény
Hősöd nem jön ki a fizetéséből. Nem elég, hogy van egy sor kifizetetlen számlája, de nyugtalan is a bérezése miatt, nélkülöznie kell néhány fontos dolgot. Csak az utcán tud aludni, gyógyszerek nélkül kell életben maradnia, vagy csak négy órát alhat éjszakánként, mert három munkahelye is van.
Könnyebb szimpatizálni az elszegényedett gyerekekkel. Sajnos az emberek gyakran hibáztatják a felnőtteket saját nyomorukért. Azonban abszolút tudod ezt használni felnőtteknél is, az olvasóidnak csak arra van szükségük, hogy értsék, a szereplők hogyan jutottak oda, ahol vannak. Talán drága életmentő gyógyszerre van szükségük, vagy nincs idejük dolgozni, míg beteg szüleikről vagy gyerekükről gondoskodnak.

2. Magányos
Hősödnek nincs senki az életében, akit szerethet, pedig egyértelműen vágyik rá. Sikertelen kísérleteket tett mások megnyerésére, pótlékként fotókat használ halott vagy híres emberekről, hogy segítsenek neki betölteni a hiányt.
A magány könnyebben használható érett felnőttek esetében, mint gyerekeknél vagy fiatal felnőtteknél. A gyerekeknek és a fiataloknak rendszerint van egy gondviselőjük, aki támogatja őket, és általában könnyebben kötnek barátságot. Egy gyermek tea partija a plüssállataival inkább aranyos, mint szomorú. De működhet fiatal embereknél, ha bemutatod, miért nincs baráti kapcsolatuk gyerekekkel vagy felnőttekkel. Az, hogy furcsák vagy esetlenek, nem elég; kell valami ok, ami elszigetelődésre kényszerítette őket.

3. Bántalmazott
Hősödet más emberek bántalmazzák, és az olvasók látják, hogy ez okozza a szorongásait. Durván bánhatnak vele azok, akiknek törődniük kellene vele, elutasíthatják a közösségek, különféle csoportok, vagy épp üldözhetik.
Ne hagyd, hogy a bántalmazás rajzfilmszerűvé váljon. Indíts egy hihető okkal, mint a bigottság vagy az abúzus. Nézz utána, hogy néz ez ki a valóságban. Aztán emlékezz majd arra, hogy a karaktered valamilyen szinten alkalmazkodott a rossz körülményeihez

Az együttérzést kiváltó tulajdonságok nem minden történetben működnek, a hősök nagyon sokféle háttérrel rendelkeznek. Azonban a szimpátia kiváltása nem követeli meg, hogy a hősöd jó ember legyen. Ha antihősöd van, akinek ugyan nem erőssége az erkölcsösség, de nem is akar erős / hatalmas lenni, akkor ez a kettő tulajdonság tökéletesen megfér egymással.

II. Önzetlen tulajdonságok

Ezek a tulajdonságok megmutatják, miként helyez a karaktered másokat előbbre önmagánál. A legjobb módja, hogy kifejezd ezt a tulajdonságot, ha megmutatod, mibe kerül ez a karakterednek. Ha lesegít egy macskát a fáról, annak nagyobb súlya van, ha emiatt elkésik a munkából, vagy számos horzsolást szerez.

4. Felelősségteljes
Hősöd jelentkezik, hogy elvégezzen valami nehéz munkát, amit senki más nem akar. Ha valami rosszul sül el, ő az, aki vállalja a felelősséget. Az erőfeszítései teljesen hála nélkül maradnak, bár nem is köszönetért cselekszik. Megteszi, mert meg kell tenni.
Ha a főszereplőd küldetésen van, vagy munkát végez, abba jól beleilleszthető a felelősségvállalás. Bizonyosodj meg róla, hogy az önkéntesen vállalt munka kellemetlen vagy kockázatos, de nagyon fontos. Ráadás, ha ezért más aratja le a babérokat.

5. Gondoskodó
Karaktered meglátja mások szükségleteit: megvigasztalja, védi, eteti vagy ágyba teszi őket. Ezek túlmutatnak azon, ami elvárható tőle: hogy fennmaradjon hosszú órákon át vagy felhagyjon élvezetes tevékenységeivel.
Ez a tulajdonság főleg férfiaknál vagy gyerekeknél működik jól. Sajnos szociális elvárás a nőkkel szemben a gondoskodás, ami megnehezíti, hogy erőfeszítéseiket rendkívülinek tekintsék. De ha férfi karakteredet ábrázolod gondoskodóként, azzal egyszerre teszed őt kedvelhetővé és segítesz változtatni a kettős mércén.

6. Szerény
Hősöd alázatos és önmagát lekicsinylő. Jó oka lenne rá, hogy ne legyen az, hiszen pompás munkát végez. De még így sem gondol magáról sokat, és visszautasít minden dicséretet, fizetséget vagy jutalmat, amit felajánlanak neki.
Ha a főszereplődnek még szüksége van egy hiányosságra, hogy a történetszála elkezdődhessen, ez megadhatja azt. A történet folyamán aztán megtanulhatja becsülni önmagát és elfogadni a jutalmat, amit megérdemel.

7. Hősies
Főszereplőd mások védelmére kel veszélyes testi fenyegetésekkel szemben. Ő talán jobban felszerelt ahhoz, hogy szembenézzen a fenyegetéssel, mint azok, akiket megvéd, de a győzelme koránt sem biztos. Mások megmentése során valódi veszélyekkel néz szembe, amik fenyegetik az ő saját biztonságát is.
Ahhoz, hogy ez működjön, a megmentett személynek szimpatizálnia kell a hőssel, aki épp az imént húzta ki a bajból. Egy hős, aki letartóztat egy törvényszegő rablót, nem lesz emiatt kedvelt, de valaki, aki közbe veti magát, hogy kiszabadítson egy állatot vagy egy gyereket, már jóval inkább azzá válik. Hősöd megmenthet egy tárgyat is, ha bemutatod, milyen fontos az a tárgy más emberek számára.

8. Karitatív
Hősöd ad azoknak, akik szükséget szenvednek. Amiről lemond, az nem csupán némi aprópénz, amit nélkülözni tud, hanem valami, amit még ő maga is használhatna. Talán lemond a saját vacsorájáról, hogy megetessen egy éhezőt, vagy elajándékozza egyik meleg sapkáját, ami a kedvence volt.
Nehéz megoldani, hogy a karitatív karaktered önzetlennek érződjön, ha alapvetően gazdag. Ha vagyont örököl, az egészet fel kellene adnia. Azonban ha szegény vagy elszegényedett, adakozása komoly benyomást fog tenni.

9. Megértő
Karaktered nem táplál rosszindulatot senki iránt, könnyen megbocsátja a vétkeket. Ha mások bántják, feltételezi, hogy csak rossz napjuk van. Értékel mindenkit, akivel találkozik, és keresi a pozitív tulajdonságokat még a legrosszabb természetű emberekben is.
Ez a tulajdonság feltűnőbb érett felnőtteknél, akik már nem naivak. Gyerekeknél is lehet ugyan előnyös, ha megértők, de az olvasóid feltételezhetik, hogy később ezt kinövik.

Az önzetlen tulajdonságok sokféle helyzetben működnek, és könnyen alkalmazhatók a mesélők számára. Ezekkel a tulajdonságokkal megszerettethetik a szereplőiket.

III. Mulatságos tulajdonságok

Ezek a tulajdonságok a karaktereket olyan újdonságokkal ruházzák fel, amik lekötik a közönséget. Levegőfrissítést jelenthetnek az agyonhasznált műfaji szabályok közt vagy épp ellenkezőleg, a komoly légkörben. Mindenesetre győződj meg róla, hogy ezeket a tulajdonságokat jól körülírtad, különben az újdonság, amit hoztak, elhalványul és az olvasók könnyen elfelejtik.

10. Szellemes
Hősöd árasztja a csípős egysoros és egyéb szellemes megjegyzések, amik viccessé teszik az nézők szemében. Ezek a tréfálkozó karakterek, tiszteletlenül felelnek a kellemetlen, hatalommal rendelkező figuráknak és a fenyegető gazembereknek, s ezzel szépen beégetik őket. Ezek során gyakran kerülnek bajba, de ez sosem ront a beszédük minőségén.

A szellemesség átlagos karaktereknél működik a legjobban. Az ő vicces visszavágásaik azt az érzést keltik a közönségben, hogy megerősítést kapnak azokban a szituációkban, amiket gyakran el kell viselniük. Egy gazdag és hatalmas személy, aki használja az eszességét, sokkal valószínűbb, hogy aljasnak tűnne.

11. Különc
Karaktered furcsa és megnyerő egyszerre. Nem ugyanúgy látja a világot, ahogy más emberek, ami lehetővé teszi számára, hogy érdekes megjegyzéseket fűzzön mindenhez. Valószínűleg taszítják az olyan dolgok, amiket mások normálisnak találnak és vonzzák azok, amik mások szerint unalmasak. Van bennük egyfajta ártatlanság, ami megengedi nekik, hogy kritikusak legyenek anélkül, hogy átlagosnak vagy egyenesen negatívnak tűnnének.

A különcség jól használható olyan karaktereknél, akik vagy nem egészen emberek, vagy szokatlan háttérrel rendelkeznek. Ha egyedül nevelkednének egy űrállomáson csupán számítógépes oktatóprogramok segítségével, az megmagyarázná, hogy miért ilyen furcsák.

12. Felforgató
Szereplőd felborítja az általánosan elterjedt megszokásokat, és szembemegy a begyökerezett hiedelmekkel. Ő nem az a típusa az embereknek, amilyet egy hősről feltételeznénk, de ez nem zavarja. Agyafúrtan használja a zsánereit, hogy nevetségessé tegyen mindenkit, aki szabályosan játszik, dacolva annyi klisével, amennyivel csak képes.

Nem aggathatod rá a felforgató hajlamot egy kész karakterre, már teljesen az elejétől, a megalkotástól kezdve élned kell vele. Használj olyan demográfiai réteget (pl. rassz, kor, anyagi helyzet) amit a műfaj eddig sosem képviselt és adj neki olyan tulajdonságokat, ami a hősöknek sosem szokott lenni. Aztán adj egy olyan kiállást hozzá a karakternek, ami illik az eddigiekhez.

A szórakoztató vonások megvalósítása a legtrükkösebb. Van egy vékony határvonal a mókásság, ami megnyerő és a mókásság, ami idegesítő között. Míg ezen tulajdonságok egyike is elég, hogy a karakteredet a legjobb esetben szerethetővé tegye, fontold meg, hogy hozzáadsz még egy önzetlen vagy szimpatikus tulajdonságot, abban az esetben, ha a karakter jelleme nem úgy alakulna, ahogy akartad.

Hősödnek nem lehet túl sok jó tulajdonsága, noha nem minden tulajdonság fog passzolni a történetedhez. Ha több mint egyet szeretnél használni, először kategorizáld őket, ez fogja jelenteni neked a legnagyobb eredményt. Akkor amennyiben a karakterednek lesznek erősségei és gyengeségei, jó munkát végeztél.

Forrás: https://mythcreants.com/blog/twelve-traits-for-a-lovable-hero/

Write Tag 01. – Egyszer volt, hol nem volt…

Számtalanszor találkoztam már a bloggerek közt terjedő ún. “Book Tag”-ekkel. Olvasni szerető emberek küldik szét egymásnak, és érdekes könyves kérdésekre válaszolnak. Innen jött az ötlet: Nosza, csináljunk “Write Tag”-et! 

Klassz írós kérdőívhez már volt szerencsém, ám azt nem így nevezte a gazdája. Témájában tehát ez sem lesz új, de ki tudja, hátha sikerül elterjesztenem ezt a megnevezést. 😀 

(A sorszámozásból pedig sejthetitek, hogy nem ez lesz az utolsó.)

Write Tag 01. – Egyszer volt, hol nem volt… – Kezdetek

Szabályok:

  1. Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére!
  2. (Ha másolásvédelem van az oldaladon, jelöltjeidet irányítsd a Tintaszerkezetek oldalra, innen el tudják vinni őket.)
  3. Linkeld annak a nevét, aki jelölt téged!
  4. Válaszolj a kérdésekre!
  5. Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! 😉
  6. Jelölj te is bloggereket a játékra és linkeld az oldalukat!
  7. Értesítsd őket a jelölésről!

Kérdések:

  1. Hány évesen írtad az első történeted/versed? (Amit nem sulis háziként alkottál.)
  2. Miről szólt?
  3. Ki/mi volt az oka, hogy elkezdtél írni? Honnan jött az ötlet?
  4. Ki volt az első, akinek megmutattad valamelyik művedet?
  5. Milyen zsánerben alkottál eleinte?
  6. Hogyan írnád le a kezdeti munkamódszered, időbeosztásod?
  7. Van-e valami érdekességed a kezdeti időkről, amit elmesélnél? 🙂 

+1 Bármit kérdezhetsz, ami az írás kezdetéhez kapcsolódik. (De ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!)

Jó mulatást! 🙂

Küldetés

/A Háromszásas blog kihívására készült írás. Adott címre pontosan háromszász szó./

Arany-tenger, 4692. a Sármány havának 12. napja

Hajójuk két napja bontott vitorlát Zhungguo ország keleti partján. Még egyheti út áll előttük. Ha ugyanilyen békés marad a tenger, és jó irányból kapják a szelet.

A fiatal leány most is a korlát mellett állt és próbálta benntartani reggelijét. Soha nem utazott még hajón, az állandó imbolygást nehezen viselte a gyomra. Két napja alig evett és aludt valamit. Ráadásul apró, alig három hüvelyk hosszú lábfejein, melyekkel járni is csak tipegve tudott, nehezen egyensúlyozott.

Az alacsony, karcsú lány volt az egyedüli zhun a hajón. Arca nem különösebben szép, inkább idegen vonásaival hívhatta fel magára a legénység figyelmét, de kicsi, az ittenieknél laposabb orra egészen helyes ábrázatot kölcsönzött neki. Hosszú, kékesfekete haját nagy kontyba tűzte, teknőspáncél hajfésű díszítette, fülében hozzá illő, lógós fülbevaló. Fekete, mandulavágású szemei fáradtan csukódtak le, mikor végre úgy érezte, visszafordulhat. Egy közeli ládára ült, közvetlenül a korlát mellett, gondosan eligazgatva egyszerű, halványrózsaszín köntösruháját, széles selyemövét.

Itt sem volt jó, de legalább friss tengerillatot hozott a szél, és érezhette a még jócskán melegítő nap sugarait, ahogy a fény felé fordította arcát. Odalent a kajütben számára kellemetlen volt az állott levegő, és a barbár matrózok testének szaga. Nem véletlenül mondták a tengerészek, hogy a hajó nem nőknek való hely.

– Jól van, kisasszony?

Tudta jól, mit vár tőle családja, különösen atyja. Tudta, hogy feladata van. Naiv, aki azt hiszi, országok számára fontos lépések csupán a csatamezőn vagy a tárgyalóasztalnál történnek. Bár amire ő utasítást kapott, jóval lassabb, csöndesebb módja a történelem alakításának. Ám nem kevésbé fontos. Ez a tudat eltökéltté tette. Állát magabiztosan felszegte, bár még enyhén émelygett:

– Igen, úr! Én vagyok teljes jóságosan már, köszönöm. 

Tizenöt esztendős volt, mikor a barbár kereskedő megvásárolta feleségnek. Azóta erre nevelték. S most, tizennyolcadik születésnapja után Moizana Hang úton volt a Hét Királyságba, sosem látott vőlegénye felé.

Függöny

/A Háromszásas blog kihívására készült írás. Adott címre pontosan háromszász szó./

Zhungguo ország, 4692. a Vakond havának 23. napja

Ritmust vertek a dobokkal, majd felharsantak a kürtök. Megcsikordultak a láncok, a nehéz vas eresztékek felnyögtek, s hamarosan tompa puffanással kinyílt a két hatalmas kapuszárny. Érezte, ahogy megemelik, majd a lábak dobogásának ütemére zötykölődve elindultak.

Amikor haláru és a tenger szaga csapta meg az orrát, tudta, hogy a kikötő mellett haladnak el. Később veszekedő embereket hallott. Aztán gyerekzsivajt. Mindent érzett, mindent hallott, de nem nézhetett ki az ablakon. Csupán abban bízhatott, hogy a szél meglebbenti a függönyt.

A menet megállt. Érkezésüket kürtszó jelezte, majd hallani lehetett a súlyos tölgyfakapu nyílásának zajait. Több percig is eltartott, mire mind bevonultak, majd alakzatba rendeződtek a csenyang, a kancellár rezidenciájának tágas udvarán.

Itt volt hát, a három hatalmasság egyikének palotájában. Harsonaszóval üdvözölték. Ahogy az a császárnak kijár. Félrehúzta kissé a gyaloghintó függönyét, s jelt adott.

A hordárok ekkor tették csak le a palankint, hiszen uruk elfogadta az üdvözlést, vagyis hajlandó vendégként a palota udvarára lépni. Kinyílt az ajtó, majd egy, zhun vérűhöz képest magas, többrétegű, köntösszerű selyemruhába öltözött férfi lépett a döngölt talajra. Arca hosszúkás volt, bőre, mint minden zhunnak, sárgás árnyalatú, fiatal vonásain sokat idősített a hosszú, fekete bajusz és a vékony, hosszú szakáll. Mandulavágású szemeit a négyszintes, fából épült palota minden emeletén kifelé hajló cseréptetős párkányára függesztette.

A mellvédek mögött hatalmas zászlókat tartó férfiak és nők sorakoztak. Egy helyi szolga széket hozott neki, ő helyet foglalt. Elkezdődött a tiszteletére adott műsor. Félórás, zenével kísért, remekül megkoreografált zászlóforgató előadás. Megtapsolta. Bár valóban tetszett neki, tanácsadói mindenképp ezt javasolták. Ugyanúgy, ahogy pontos utasításokat adtak az elkövetkező megbeszélés minden pontjára is.

Most feláll, kíséretével bevonul az épületbe, majd mindent úgy tesz a konzultáció alatt, ahogy tanácsosai mondták. Addig is, bár tettei nem, legalább a tekintete szabad lehet. Aztán ismét felemelkedik a palankin, és mindent eltakar a függöny.

Hogyan alkoss hiteles világot?

Könnyen megtanulhatsz az olvasók által is reálisnak érezhető világot építeni, ha követed a következő öt lépést:

1.lépés: Tervezd meg a föld fekvését
Első lépésként alkoss egy szilárd, hihető fizikai világot. Néhány fantasy író és olvasó azért megszállottja a térképeknek, mert megalapozza a világ fizika leképezésének aktusát. De nem muszáj a térképet megrajzolnod, helyette készíthetsz jegyzeteket is, a lényeg, hogy érezd a világod mint fizikai helyet, aminek határai vannak.

2.lépés: Adj konkrét szabályokat a világodnak
Csak mert ez fantasy és nem sci-fi, még nem jelenti, hogy a világod szabályok nélkül lehet, vagy egyszerűen tetszőleges körülményeket alakíthatsz ki benne. A következetesség fenntartása a világod építése és írása során mindvégig szükségszerű. A szabályok pontos betartása át fogja járni a kitalált világod minden részét, de először is, légy biztos abban, hogy nagy általánosságban következetes vagy. Akár egy legendára alapozod a fantasy világodat, akár a valós történelemre, mit például a középkori Európa, a feudális Japán vagy az indián mondavilág, vagy az egészet saját magadtól találod ki, minden részletnek összhangban kell lennie az általad létrehozott világgal. Ha a fantasy világod olyan technológiával rendelkezik, ami nincs összhangban a háttérrel, jó magyarázatot kell rá adnod, hogy ez most mágia-e, egy technológiailag fejlettebb nép találmánya vagy valami egészen más.

3.lépés: Döntsd el, hogy a kitalált világod lakosai hányféleképpen beszélnek
Egy másik dolog, amit szem előtt kell tartanod, az a regényed hangulata. Például ha high fantasyt írsz kelta legendákkal telítve, írhatod úgy, hogy emlékeztessen a tündérmesék és legendák nyelvére. Az olvasóid nem feltétlenül Tolkien ősi sagákban gyökerező világával akarnak kezdeni, hogy aztán hirtelen Martin Trónok harca sorozatának rideg és vérszomjas sötétségén vonszolják át magukat. A hangulat következetes fenntartása kritikus fontosságú a regénybéli hihetőség szempontjából.
A hangulat ezen következetességének a karaktereiden is tükröződnie kell. A világ értékei fogják motiválni őket. Egy világban, ahol a becsületnek és a hűségnek van a legnagyobb jelentősége, a karakterek hajlamosak máshogy viselkedni mint egy olyan világban, ahol az erőt és az anyagi javak felhalmozását értékelik a legtöbbre. Persze alkothatsz olyan karaktert, akinek az értékrendje jelentősen eltér az ottani világétól, de ez a különbség valószínűleg konfliktusok forrása lesz.

4.lépés: Tervezd meg a mágiát, a vallást, a szociális és politikai rendszereket
A legtöbb fantasy használ mágiát, ám a szabályok itt is fontosak. Annyiféle mágiarendszert alkothatsz, amennyit csak akarsz, de a lényeg, hogy valamiféle rendszer mindenképp legyen. Ez épülhet számokra, növényekre, szavakra vagy bármi másra, és akár évekig tartó tanulással szerzi meg jártasságát a karakter, akár vele születik a képesség, ennek egységesnek kell lennie. A karakterek nem fejleszthetnek ki hirtelen új képességeket és nem léphetnek ki a rendszerből. 

5.lépés: Hogyan alkoss egy mindenki számára hiteles fantasy világot: A cselekmény jelentősége
A kulcs egy hihető fantasy világ megalkotásához, szem előtt tartani, hogy a ‘fantasy’ nem azt jelenti, hogy ‘bármi megtörténhet’. Azonkívül hogy a fentiek szerinti szabályokat és egységességet fenntartod, a történet rendszerint ne számítson arra, hogy majd a deus ex machina megoldja a konfliktusokat. A ‘Deus ex machina’ egy szófordulat a cselekmény eszközrendszerében arra, hogy valami látszólag a semmiből jön. Ezt ügyetlenül vagy hatékonyan is meg lehet oldani. Egyesek vitatják, hogy Samu és Frodó sasok általi megmentése a Végzet Hegyénél Tolkien “A Király visszatér”-jében deus ex machina lett volna.
Másik példa lehet az istenek gyakori beavatkozása a görög mitológiában. A kortárs olvasók elfogadhatják az előbbit, de az utóbbiak megzavarják. A deus ex machina használata mindig rizikós. Egy-egy isteni beavatkozás még elfogadható, de ha sok van belőle, az a hihetőség rovására megy.


Forrás: http://www.nownovel.com/blog/how-to-create-a-fantasy-world/ 

A lány, aki mangaka lett és a másik, aki nem

11-12 éve, még gimiben manga rajzolásába fogtam. Mindig is rajzoltam a történeteim mellé, már egészen kicsi koromtól, és mivel amúgy is animés korszakomat éltem, az ötletet meg láttam másoknál az interneten, hát kipróbáltam én is.

Talán Seny is az ötletadók közt volt, talán rá később bukkantam – Fruzsin keresztül, akiről lent még megtudtok valamit -, mindenesetre barátkoztam hasonló érdeklődésűekkel, miközben én is elkezdtem feltölteni az oldalakat g-portálra. Így ismerkedtem meg a tőlem több száz kilométerre lakó, korombeli lánnyal, aki szintén képregényrajzolással töltötte a szabad (meg a többi) idejét. 

Hogy a címadók közül melyik lány vagyok én, arról árulkodik az az apróság, hogy most nem egy mangás blogon jártok. 🙂 Néha, ha épp kedvem támad, előveszem a ceruzát, ahogy a dizájnon is láthatjátok, de ennél távolabbra nem merészkedek.

Seny viszont, immár nickneve mellett valódi nevén is, Vörös Andrea Otíliaként az amerikai székhelyű Saturday AM-nél dolgozik, és a saját online magazinjukban történő rendszeres publikálás mellett két nyomtatásban kiadott kötettel büszkélkedhet. 

Mangája, a Saigami I. kötete 2014-ben, II. kötete 2017-ben jelent meg angolul, majd nem sokkal később magyarul is elérhető lett mindkettő.

(A Saigami főszereplője, Ayumi. Rajzolta: Vörös Andrea Otília)

Mi lehetett a különbség köztünk?

Erre kapásból rá lehetne vágni, hogy ő jóval tehetségesebb volt nálam. De hogy valóban így van-e, abban nem vagyok biztos. (Megkérdeztem Senyt, ő sem. 😀 ) Ugyanis egyikünk sem volt fakezű rajzos, viszont nem is volt kiemelkedő. Általánosban mindketten jártunk rajzszakkörre, de más képzésen nem vettünk részt. 

Nekem is mondogatták már, tanár is, hogy érdemes lenne ilyesmivel foglalkoznom, de hogy igazuk lenne-e, azt már nem tudjuk meg. Seny viszont tett lépést ebbe az irányba, jelentkezett a pécsi Művészeti Középiskolába, de nem vették fel, mondván, az ott “nem pokémon szakkör”. 

Adottságra persze szüksége volt, ritkán készül olvasmányos manga pálciaemberek főszereplésével, de nem ő volt az egyetlen kamaszlány, aki meghaladta ezt a szintet. 

Nagyon sok múlik azon is, milyen háttér van az ember mögött. Talán őt jobban biztatták, jobban mögötte álltak? Erről szó sincs. Sőt, biztos vagyok benne, hogy az én családom támogatóbb volt, és egészen jól elviselték a kamaszos dolgaimat. Neki voltak a közvetlen baráti társaságában is olyanok, akiket szintén lekötött a mangák, animék világa, s bár nekem a környezetemben nem voltak ilyen emberek, megkerestem őket az interneten. 

Anyagilag se lógott ki egyikünk a másik mellől. Senynek se volt gond venni egy B2-es ceruzát, egy tűfilcet meg egy rajztömböt – ennyi bőven elég volt, hogy el tudjunk kezdeni mangát rajzolni -, de nem volt gazdag családja, hogy szuper eszközöket vásárolhasson, ahogy nálam is ez volt a helyzet. 

Persze, a háttér mindkettőnk esetében árnyaltabb, de hát személyenként lebontva az embereket, senkire se lehet ráhúzni, hogy ő az átlagosság mintapéldája. Mindkettőnknek volt, amiben könnyebb volt a helyzete a másikhoz vagy “a többiekhez” képest, és olyan is volt, amiben viszont nehézségeink akadtak, ahogy bizonyára sokatoknak. Szóval nem volt köztünk számottevő különbség. 

Kapcsolata se volt egyikünknek sem komolyabb körökhöz. Mindketten vidéki kisvárosból származtunk, egy nagyobban végeztük a középiskolát, de mindkettőnknek volt internete, így ami ott elérhető volt, ahhoz bármelyikünk hozzájuthatott. Aki akart. 

Nekem ugyanúgy lehetőségem lett volna megírni azt az e-mailt, amire ő vette a bátorságot és megírta annak idején, s aminek köszönhetően most a SatAM csapatának tagja.

Hogy több ideje lett volna? Nem hinném. Erős gimibe jártam, sokat kellett tanulni, később viszont viszonylag laza volt a fősuli. Egy egyetemistának azért akad szabadideje, és ezt nem csak a könnyebb alapszak, hanem a jóval erősebb MA után is merem mondani. (Kivéve, ha valaki dolgozik mellette vagy orvosis, én most a “többségre” gondolok.) Ha úgy is tűnik akkor, hogy mennyire nincs idő semmire, nem érdemes elkeseredni, később csak rosszabb lesz. 😀 (Na jó, ha portások lesztek, mint most én, akkor nem, de no, én se innen fogok nyugdíjba menni.) 

Seny másfajta középsuliba járt, az meg másként volt nehéz. Később se művészeti irányba tanult tovább, bár ott már tudatosan választott szakot, mert tudta, hogy képregényezni akar. Így lett sajtótechnikus, remélve, hogy olyanokat tanulhat, amik segítségére lesznek a publikációk során. Ám ez is egy olyan lehetőség, amivel én is élhettem volna, ha úgy döntök.

Semmi olyan nagy és jelentős különbség nem volt hát köztünk, ami egyértelműen az oka lett volna annak, hogy ő mangaka lett, én pedig nem. Nem volt egy adott pont, amin ez megfordult volna. 

Volt viszont sok kicsi. 

A hétköznapok önmagukban nem túl jelentős pontjai, amikkel mindketten rendszeresen találkoztunk. 

Suli utáni fáradt sorozatnézés, barátokkal átcsacsogott éjszakák, elökörködött idő a chaten, céltalan kóborlás az interneten… Sok kis dolog, amit szerintem már mind csináltunk, és csinálunk máig is. Sok kis döntési lehetőség amellett, hogy mire fordítjuk az időnket? Mi a fontosabb?

A mangarajzolás nekem csak hobbi volt, nem is akartam, hogy több legyen. Ezért ahogy telt az idő, ahogy közbejöttek dolgok – mert mindig közbejönnek, ma is, holnap is -, úgy egyre ritkábban foglalkoztam vele, ritkábban döntöttem úgy, hogy az a fontosabb. Azzal, hogy nem döntöttem mellette, igazából eltávolodtam tőle. Nem egyik napról a másikra, szépen, lassan. Elmúlt az érdeklődés, megcsappant a lelkesedés, míg végül, úgy másodévben abbahagytam

Seny nem várt arra, hogy “majd máskor, amikor több időm lesz”. Nem mondta azt, hogy “most túl fáradt vagyok, suliból jöttem.” Sőt, mivel ha ritkábban is, de máig váltunk néha pár szót, akkoriban pedig még rendszeresen beszélgettünk, tudom, hogy később, mikor két munkahelye is volt, amikor melóban éjszakázott, akkor is nekiült rajzolni. 

Van egy jó hírem!

Az ilyen apró, hétköznapi pontok nem csak az ő kiváltságai. Ha suli vagy munka után hazamegyünk, bármelyikünk eldöntheti, hogy a “csak megülök tíz percre” időben miről néz videót a youtube-on, vagy miről olvas el egy cikket. 

És ez nem azt jelenti, hogy Seny sose chatelt este a barátaivalt, sose ment el moziba vagy nem látott még egyetlen vicces macskás videót se. Ahogy azt sem, hogy én rosszul tettem volna, hogy kevesebbet rajzoltam, helyette a kolis társaimmal beszélgettem esténként, vagy olvastam, közösségi programokra jártam. Egyszerűen idővel eldőlt, kinek, mi a fontosabb. Mi az, ami mellett általában döntött. 

Miért lett ő mangaka, én meg nem? Szerintem egyszerűen azért, mert nem várt arra, hogy megváltozzanak a körülmények, és “majd holnap” legyen rá ideje. Mert ő döntött mellette.

(Rajzolta: Vörös Andrea Otília)

Akkor nekem nem is volt érdemes csinálnom?

Senynek a képregényrajzolás több lett, mint hobbi. Bár nem ebből él meg, mégis merek úgy fogalmazni, hogy hivatásszerűen alkot. Kiadott kötete van, dedikál és a magazinjukat képviseli különböző rendezvényeken.

Gyakran látni tinik blogregényei, netre feltöltött írásai vagy képregényei alatt olyan kommenteket, hogy “úgyis abbahagyod, így nem érdemes csinálni”. És mondhatjátok, hogy gyakran így van, én is jó példa vagyok rá.

Akkor felesleges volt? Felesleges olyasmibe kezdeni, amit nem tudod biztosra, hogy komolyan akarsz-e csinálni vagy mint én, már eleve tudod, hogy nem akarod mesteribb szintre vinni?

Szerintem nem. Főleg fiatalon, de később sem. A kamaszkorban pont azt látom az egyik legjobb dolognak, hogy egy csomó dolgot kipróbálhatsz. Már elég okos az ember ahhoz, hogy akár komolyabban is elmélyüljön egy-egy tevékenységben és elég ügyes ahhoz, hogy igazán szép dolgokat is létrehozzon, ráadásul elég önálló és elég ismerete van ahhoz, hogy mindezt egyedül, szülők nélkül is megtegye. Körülnézzen a világban, kipróbálja magát.

Serdülőket piszkálni azért, mert kipróbálják magukat egy csomó dologban, butaság. Hát mikor tegye, ha nem most? Mikor fedezze fel, hogy mi érdekli igazán, miben ügyes? Az évek során úgyis eldől, mi lesz fontos annyira, hogy kitart mellette.

Ha meg valami megmarad hobbinak? Hát lesz egy kedvelt időtöltése, amiben örömöt talál, amivel kapcsolatban hasonló érdeklődésű embereket ismerhet meg, amit nem azért csinál, mert muszáj, hanem csak mert szeret. 

Számomra mindig furcsa, amikor valaki azért van bent folyton a munkahelyén, mert otthon nem tud mit kezdeni magával. Komolyan, hallottam már azt a mondatot, hogy “Mit csinálnék otthon?” Hát bármit, amit szeretsz! Nem kell mindent profin művelni, néha elég, ha valamivel azért foglalkozol, mert egyszerűen örömet okoz. 

Ha ez egy blogregény, ahol örülsz a néhány kedves kommentnek, építő kritikának, rajzolás, ahol végre kikapcsolsz, mert nem a monitort bámulod, ami tele van számokkal, sport, ahol végre nem a szobában, irodában gubbasztasz, akkor az. 

Ez nem azt jelenti, hogy kéthavonta új hobbiba kell fogni, de ha találsz olyat, ami tetszik, úgyis magadtól visszatérsz hozzá, magadtól is folytatod. De ha épp olyan korszakodat éled, hogy igenis kéthavonta új dolog vonz, akkor próbálj ki minél több mindent, aztán majd kialakul. Ha nem próbálod ki, nem tudhatod, hogy tetszik-e, de ha nem próbálsz meg benne – akár csak hobbi szinten is – kitartani, nem fogod megtudni, mennyire vagy ügyes és nem fogod megtapasztalni, milyen jó valamiben már kissé bennfentesnek lenni, akihez már az újak fordulnak, és nem csak kezdőnek. Hogy végül mit szeretnél, úgyis csak te döntheted el.

(Rajzolta: Vörös Andrea Otília)

Most menj, próbáld ki magad! De akárhogy döntesz is, hogy komolyan, szakmaian akarsz valamivel foglalkozni, vagy egyszerűen hobbiként, egyik sem rosszabb a másiknál, csupán más-más út, amiken más-más lépésekkel lehet haladni. 🙂

A középen látható lány Malancsin Fruzsina, szabadúszó festő, akinek már kiállítása is volt. Képeibe belepillanthattok a DevinatArt galériájában vagy a facebook oldalán. 

Senyt pedig megtaláljátok facebookon, instagramon,  rajzos oktatóvideókat nézhettek tőle youtube-on, illetve megrendelhetitek a Saigamit a Saturday AM oldalán, ahol más remek mangákkal is megismerkedhetettek.

Itt készülnek a tintaszerkezetek

Szervusztok!

Ha kíváncsiak vagytok, miket eszkábálok a műhelyemben, itt kaphattok róluk ízelítőt.

Először is, amik miatt a teljes műhelyt megépítettem, azok a történeteim, a különös kis szerkezetek, tintából. Vannak köztük egészen rövidek, ezeket játékokra, írós feladatokra készítettem. Afféle ujjgyakorlatok. 

Azután vannak még a novellák. Ezek már komolyabb szerkentyűk. Itt is akad, amit csak szórakozásból írtam, többségében viszont azokat a munkákat szánom ide, amiket korábban beküldtem pályázatra, de ott nem értek el eredményt. Ez persze azt jelenti, hogy még ezek sem igazán jók, viszont sokat dolgoztam velük és legalábbis beküldhetőnek ítéltem őket. Remélem, lesz köztük, amit szívesen olvastok! 

Nem csupán saját kútfőből próbálok rájönni a tintagépek működésére, sokat olvasok is hozzá. Vannak remek magyar anyagok könyvben is, a neten is, viszont tele a világháló hasznos angol írástechnikai cikkekkel is. Hát nekiveselkedtem ezeknek is! Ha pedig már kibogozom őket, elhozom a fordítást, hátha hasznos lesz másnak is. Ez pedig egyelőre jó gyakorlás, ugyanis ott a bökkenő, hogy csak a legalapabb dolgokat tudom angolul. Online szótárak, a google fordítója és a barátaim (Nagy köszi a türelmetekért, Asyles és Agatha! : ) ) sokat segítenek, de kérlek, nézzétek el a kezdetleges nyelvezetet. Aztán ha elég ügyes vagyok és sok ilyet csinálok, meglátjátok, javulni fog! (A végére talán még angolul is megtanulok.) 

Jó és hasznos másoktól olvasni, de olykor elgondolkodtatnak dolgok, amikről elmondanám a véleményem vagy csak úgy látom, titeket is érdekelhet, én hogy oldok meg egy-egy illesztést, műszaki rejtélyt, miközben szerelek. Ezekről szólnak a cikkek, mindenféléről, ami a műhelyben bütykölés közben eszembe jut.

Csupán érdekesség, de néhány fiókban nem csak a történetek alkatrészeit tartom, hanem egyéb holmikat is, amikből érdekes dolgokat lehet eszkábálni. Képeslapokat, karácsonyfa díszeket, ajándékba kötött könyveket… Én is szeretem más kézműves munkáit nézegetni, hát készítettem nektek egy fotóalbumot, ahol megmutatom az enyéimet. 

Itt találkozhattok a rajzaimmal is. Néhány fanart és többségében a készülő regényemhez alkotott hangulatképek. Ilyenek a blog fejlécképei is. Szeretek rajzolni, de csak másolásig terjed az ügyességem, szóval ha egy-egy kép ismerős valahonnét, ne lepődjetek meg, egészen biztosan felhasználtam az eredetit referenciaképként. De csak hobbi rajzokra, saját blog díszítésére használom ezeket, szóval semmi komoly, csak egy kis kikapcsolódás.

Nézzetek körül, biztosan akad itt nektek is valami hasznos vagy épp szórakoztató apróság! 🙂 

A műhely tulajdonosa:

Emília Feng Hoa (Lia)