Küldetés

/A Háromszásas blog kihívására készült írás. Adott címre pontosan háromszász szó./

Arany-tenger, 4692. a Sármány havának 12. napja

Hajójuk két napja bontott vitorlát Zhungguo ország keleti partján. Még egyheti út áll előttük. Ha ugyanilyen békés marad a tenger, és jó irányból kapják a szelet.

A fiatal leány most is a korlát mellett állt és próbálta benntartani reggelijét. Soha nem utazott még hajón, az állandó imbolygást nehezen viselte a gyomra. Két napja alig evett és aludt valamit. Ráadásul apró, alig három hüvelyk hosszú lábfejein, melyekkel járni is csak tipegve tudott, nehezen egyensúlyozott.

Az alacsony, karcsú lány volt az egyedüli zhun a hajón. Arca nem különösebben szép, inkább idegen vonásaival hívhatta fel magára a legénység figyelmét, de kicsi, az ittenieknél laposabb orra egészen helyes ábrázatot kölcsönzött neki. Hosszú, kékesfekete haját nagy kontyba tűzte, teknőspáncél hajfésű díszítette, fülében hozzá illő, lógós fülbevaló. Fekete, mandulavágású szemei fáradtan csukódtak le, mikor végre úgy érezte, visszafordulhat. Egy közeli ládára ült, közvetlenül a korlát mellett, gondosan eligazgatva egyszerű, halványrózsaszín köntösruháját, széles selyemövét.

Itt sem volt jó, de legalább friss tengerillatot hozott a szél, és érezhette a még jócskán melegítő nap sugarait, ahogy a fény felé fordította arcát. Odalent a kajütben számára kellemetlen volt az állott levegő, és a barbár matrózok testének szaga. Nem véletlenül mondták a tengerészek, hogy a hajó nem nőknek való hely.

– Jól van, kisasszony?

Tudta jól, mit vár tőle családja, különösen atyja. Tudta, hogy feladata van. Naiv, aki azt hiszi, országok számára fontos lépések csupán a csatamezőn vagy a tárgyalóasztalnál történnek. Bár amire ő utasítást kapott, jóval lassabb, csöndesebb módja a történelem alakításának. Ám nem kevésbé fontos. Ez a tudat eltökéltté tette. Állát magabiztosan felszegte, bár még enyhén émelygett:

– Igen, úr! Én vagyok teljes jóságosan már, köszönöm. 

Tizenöt esztendős volt, mikor a barbár kereskedő megvásárolta feleségnek. Azóta erre nevelték. S most, tizennyolcadik születésnapja után Moizana Hang úton volt a Hét Királyságba, sosem látott vőlegénye felé.

Függöny

/A Háromszásas blog kihívására készült írás. Adott címre pontosan háromszász szó./

Zhungguo ország, 4692. a Vakond havának 23. napja

Ritmust vertek a dobokkal, majd felharsantak a kürtök. Megcsikordultak a láncok, a nehéz vas eresztékek felnyögtek, s hamarosan tompa puffanással kinyílt a két hatalmas kapuszárny. Érezte, ahogy megemelik, majd a lábak dobogásának ütemére zötykölődve elindultak.

Amikor haláru és a tenger szaga csapta meg az orrát, tudta, hogy a kikötő mellett haladnak el. Később veszekedő embereket hallott. Aztán gyerekzsivajt. Mindent érzett, mindent hallott, de nem nézhetett ki az ablakon. Csupán abban bízhatott, hogy a szél meglebbenti a függönyt.

A menet megállt. Érkezésüket kürtszó jelezte, majd hallani lehetett a súlyos tölgyfakapu nyílásának zajait. Több percig is eltartott, mire mind bevonultak, majd alakzatba rendeződtek a csenyang, a kancellár rezidenciájának tágas udvarán.

Itt volt hát, a három hatalmasság egyikének palotájában. Harsonaszóval üdvözölték. Ahogy az a császárnak kijár. Félrehúzta kissé a gyaloghintó függönyét, s jelt adott.

A hordárok ekkor tették csak le a palankint, hiszen uruk elfogadta az üdvözlést, vagyis hajlandó vendégként a palota udvarára lépni. Kinyílt az ajtó, majd egy, zhun vérűhöz képest magas, többrétegű, köntösszerű selyemruhába öltözött férfi lépett a döngölt talajra. Arca hosszúkás volt, bőre, mint minden zhunnak, sárgás árnyalatú, fiatal vonásain sokat idősített a hosszú, fekete bajusz és a vékony, hosszú szakáll. Mandulavágású szemeit a négyszintes, fából épült palota minden emeletén kifelé hajló cseréptetős párkányára függesztette.

A mellvédek mögött hatalmas zászlókat tartó férfiak és nők sorakoztak. Egy helyi szolga széket hozott neki, ő helyet foglalt. Elkezdődött a tiszteletére adott műsor. Félórás, zenével kísért, remekül megkoreografált zászlóforgató előadás. Megtapsolta. Bár valóban tetszett neki, tanácsadói mindenképp ezt javasolták. Ugyanúgy, ahogy pontos utasításokat adtak az elkövetkező megbeszélés minden pontjára is.

Most feláll, kíséretével bevonul az épületbe, majd mindent úgy tesz a konzultáció alatt, ahogy tanácsosai mondták. Addig is, bár tettei nem, legalább a tekintete szabad lehet. Aztán ismét felemelkedik a palankin, és mindent eltakar a függöny.