Történelmet írni

/A Háromszásas blog kihívására készült írás. Adott címre pontosan háromszász szó./

Langymeleg szellő susogtatja meg felettünk a hatalmas diófa lombját, megtáncoltatva bőrünkön a fényfoltokat. Csak kint, a napsütötte füvön nyílnak sárga, borzas pitypangok, így a kopár földön nincs gondunk a körülöttük döngicsélő méhekkel. A fiúk nedves pólóikat az udvar határát jelző bokrokra terítették, a kislányok és én csak csavargatjuk a sajátunkból a vizet. Igaz, senkit nem zavar különösebben, hiszen a kánikula miatt kezdtük vízipisztoly-versennyel a tábor első napját. Fogalmunk sincs, ki győzött.

A vetélkedőszellemet mindenesetre meghozta, így aztán kis csapatunk lelkesen fog neki a következő feladatnak: indulót írni. Mi, Vukok a Hupikék törpikékkel szemben, egy héten át. Nagy csata lesz.

Önként jelentkezőt kérek, aki lekörmöli a nóta szövegét. „Mindent rejtő” csapatvezetői hátizsákomból egy copfos leányzó kezébe vándorol a füzet és a toll, míg a többiek lelkes rímfaragásba kezdenek. 

Valaki felveti, hogy írjuk át a rajzfilm főcímdalát, a többiek megszavazzák. Tizenegyen vannak, és nem kell félni, hogy híján lennének a jópofa ötleteknek. Kikeresem a pontos szöveget a telefonomon, hogy segítsek nekik, s néha újat javaslok egy-egy túl esetlenre sikerült rím helyére. Az alakuló dallam csak tovább fokozza a kedvüket, ráéreznek, hamarosan egymás szavába vágnak a találó szavakkal. Hol az eleje, hol a vége formálódik lassacskán a szövegnek, míg már a saját sorainkat dúdoljuk.

– Béna kék pajtások, jobb, ha félreálltok..! – rikoltja aztán büszkén felfedezését az egyik szemüveges kölyök.

– Úgy-se, győz-tök! – kontráz egy vörös lányka, eltalálva a ritmust. 

Egyre gúnyosabb sorok reppennek fel. Hallom, mint kapja el őket valami újfajta, cseppet sem játékos, vad lelkesedés. 

Közbeszólok, mielőtt mindenki teljesen felbolydulna. Elmondom, hogy csak magunkról szabad énekelni, a saját csapatunkat lehet dicsérni, hogy milyen bátrak és ügyesek vagyunk, de a másik csoportot nem szabad lejáratni. Egyébként is, mi méltó ellenfelekkel szemben is tudunk győzni!

10-12 évesek, hamar megértik. 

Még hasznukra lehet, ha megtanulnak tisztességesen küzdeni. Hátha valamelyik ravaszdiból élsportoló, cégvezető vagy politikus lesz.

spacer

Leave a reply