Harmadszor állok neki ennek a posztnak. Elképesztő xD Pedig
már legalább nyár óta tervezem, és legalább fél éve gyűjtöm hozzá a jegyzeteket
egy doksiban. (A vége az lesz, hogy írok egy bejegyzést arról, miért nem bírok
mostanában semminek nekiállni, még egy ilyen egyszerű dolognak se, mint egy
blogposzt, holott több tervezés alatt álló sztori ötletem, meg cikkötletem is
van. Na jó, nem, nyugi, mindenkit megkímélek a nyilvános nyavalygásaimtól
elmélkedéseimtől. : D )
Ez a cikk nem arról fog szólni, hogy mi is a bétázás, ki a
béta, stb. Erről már írtak mások (én először Daremónál találkoztam a
kifejezéssel, klasszul összefoglalta, ITT elolvashatjátok. Ez is egy cikksorozat, érdemes a többi
részt is megnézni.), meg talán mostanra eléggé benne is van az írós-blogos
köztudatban.
Itt én most mindenkit egyöntetűen bétának fogok hívni, aki
elolvassa valaki más szövegét, arról bármilyen formában visszajelzést ad, de
nem szerkesztő. Szóval béta a random idegen, aki a bétás csoportban elvállalta
a sztorid, béta az írós barát, aki hobbiból körmölget, vagy aki maga is tanulja
az írást, béta az egy-két novellával megjelent valaki és az akár regénnyel
megjelent is. A lényeg, hogy nem szerkesztő és nem munkakapcsolatban
találkoztok, hanem segítői kapcsolatban.
Amiket itt pontokba szedek, azokat vegyétek úgy, hogy
tanácsok saját magamnak, most is, de főleg korábbi önmagamnak, mindenki másnak
csak annyiban, amennyiben szeretné. Ezek megfigyelések, tapasztalatok, én ezt
raktam össze, nekem így működtek, de nincs mögöttem szakmai háttér, nem
szerkesztői szemmel nézem a dolgokat, szóval laikus megfigyeléseket várhattok.
Ha nektek is hasznos, annak örülnék a legjobban, hiszen azért írom, de ne
vegyétek kötelező érvényű “szabályoknak” őket. Viszont érdemes lehet sem egyből
elfogadni mindet, sem egyből kidobni, mert mit dumálok itt, ha nem értek hozzá,
hanem elgondolkodni rajtuk, és adott esetben akár arra a következtetésre jutni,
hogy ez hülyeség, szerinted máshogy van. Az is teljesen hasznos ám! (Meg is
írhatjátok, vitázni is lehet, kérdezni is, szóval csak hajrá! : D )
Amit még szeretnék, mielőtt belevágok: ide most mindent szeretnék
összegyűjteni, ami a fejemben van, legyen az alapvető dolog, vagy (számomra)
újabb felfedezés. Szóval ha olyat találtok, és biztosan sok ilyen lesz, ami
számotokra már nem is kérdés, ne lepődjetek meg. Egyrészt gyűjtés a cél,
másrészt ami pl. ma már alap, az nekem két éve még új rádöbbenés volt, és
lehet, hogy valaki még “két évvel előbb jár”, és neki még segítség lesz. És
fordítva, amin most örömködök, hogy de klassz, hogy rájöttem, arra három év múlva
már csak legyinteni fogok, és ha te már tapasztaltabb vagy, valószínűleg te is
csak mosolyogsz, hogy ez nem olyan nagy cucc, mit vagyok úgy oda tőle. :
D
Alap dolgok és új felfedezések: Nem én találtam fel a
spanyolviaszt, és nem is törekszem rá. A legtöbb gondolat, ötlet nem saját,
hiszen én is sokfele olvastam, hallottam már a bétázásról, nem hiszem, hogy
tudnék többet, okosabbat hozzátenni ahhoz, amit már nálam okosabbak,
tapasztaltabbak leírtak, elmondtak. Nem is ez a cél, hanem hogy megmutassam, hogyan
értettem meg bizonyos dolgokat, miközben én magam is bétáztam és bétáztattam.
Épp ezért nem is írok forrásokat, nem is tudok - ha valamiről olvastam három
éve, és fél éve állt össze a fejemben, hogy jaaa, hogy így!, na, azt esélytelen
lehivatkozni, meg ha több külső infóból állt végül össze, de már én se tudom
őket, stb. -, csak itt jelzem, hogy nem gondolom, hogy ezek teljesen saját
gondolatok. (Források amúgy a magyarul fellelhető anyagok, beszélgetések,
mindenféle.)
No, miután ilyen jó hosszan felvezettem, kezdjük a bétázás
előtti dolgokkal.
Bétázás / bétáztatás előtt:
1. Nézd át, pihentesd, javítsd. Aztán kérj bétázást!
Na jó, ez vicces. Emlékszem, hogy valahol ezt kifejtettem
hosszabban is, de hiába lesem a cikkeimet, nem látom, hogy melyikben. : D (Ha
meglesz, majd linkelem.)
A lényeg, hogy ne add ki melegében a kezedből, amit írtál,
egy kis pihentetés és átnézés csak a javára válhat. Persze, tökéletes így sem
lesz, ez biztos. És igen, a béta segíteni fog kijavítani (erre majd még
visszatérünk), de nem mindegy, mekkora munkát hagysz rá, ill. hol vonod be a
folyamatba.
Nem tudom, másnál hogy működik, de nekem az a tapasztalatom,
hogy egyre később vonom be. Úgy értem, hogy eleinte megírtam a novellát,
persze, átfutottam, csinosítgattam, de úgy nagyon azt se tudtam, mit kéne
javítani rajta, hogy álljak neki, még ha éreztem is, hogy gyeng. Ebben persze
benne volt az írástechnikai tudás hiánya, egyszerűen hiába láttam, hogy nem jó,
nem tudtam megfogalmazni, hogy miért nem, és így javítani se tudtam. Kértem bétázást,
kaptam visszajelzést, persze, elég negatívokat is.
Következő novellánál már megírtam, végiggondoltam, az
elsőnél miféle hibáim voltak, hogy mutattak rájuk, mire jöttem rá, hogy és mit
lehet javítani, igyekeztem itt már magam megcsinálni. Persze, ez se lett még
jó, de már nem annyira alap hibákat jeleztek vissza a béták.
És így tovább…
Most sem tudok hibátlan szövegeket írni, soha nem is fogok
tudni, de még az igazán jótól is messze vagyok, viszont mások lettek a hibák
(nagyrészt.) Míg eleinte volt olyan, hogy nem lehetett követni, egyik
gondolatból hogyan következik a másik, hogy jön oda az az apró infó - nekem a
fejemben amúgy tiszta volt, de nem vettem észre, hogy ezt nem írtam le a
papírra -, addigra a többediknél már nem volt ilyen, inkább “csak” kisebb
dolgok nem tetszettek a visszajelzőknek. Amihez már nem kellett gyakorlatilag
nulláról újraírni az egész novellát, csak mondjuk a felét. xD
A lényeg, hogy persze, nagyon az elején még el tudom
képzelni, hogy nagggyon hamar elakad valaki, és önállóan nem tudja javítani a
történetet, de ez néhány novellával leküzdhető. Utána már csak lustaság lenne
egyből bedobni a bétáknak.
Meg nem is mindegy, mert minél jobban kijavítod magadnak, a
béta segítsége ahhoz biztosan hozzátesz, szóval csak még jobb lesz a sztori. De
a béta, hogy mondjam, csak adott szintet tud emelni rajta (ezt se úgy képzeld,
hogy majd ő kijavítja, de erre később tényleg kitérek), szóval ha egy
teszemazt, gyenge, kettes szintű írást béta segítségével fel lehet húzni,
hármasra, egy négyest ötösre vagy hatosra, egy nyolcast kilencesre, az reális.
De egy kettes szintűből, ha te magad nem tudod kijavítani, a béta soha az
életben nem fog neked kilencest faragni. (Nem is az ő dolga)
Hmm, ez a szintezés jó hasonlat a fentiekre is: míg eleinte eleve mondjuk csak egyes-kettes szintűt tudtam, több sztori után emelkedett az eleve leírt szint is. Na sokat még biztos nem, még csak most kezdett el emelkedni igazából, de abban biztos vagyok, hogy már jobb az elsőként leírt szövegem, mint évekkel korábban a legelsők. (Többnyire. xD Vagy ha nem, legalább talán már nagyobb eséllyel veszem észre, ha béna. xD)
2. Ne centizd ki az időt!
Ha egy mód van rá, ne centizd ki az idődet, ne dobd be
egyből bétázásra a szöveget, ahogy kitetted a végére a pontot. Gyanítom, ez
inkább azokat fenyegeti, akik hozzám hasonlóan határidő-motiváltak, vagyis
annál jobban pörög az agyuk, minél jobban szorít a határidő, meg a legjobb
ötletek is ilyenkor jönnek, katasztrófa, komolyan mondom. : D Ez sokszor jól
tud jönni, de valljuk be, a bétáztatásnak nem kedvez.
Nekem amúgy már egyre jobban sikerül ezt a határidőt a
valóságosnál előrébb hoznom saját magamnak azzal, hogy tudom, ha nem végzek még
jóval a tényleges előtt - pályázat esetében, de ha valakinek működnek a
teljesen saját magának szabott határidők, akkor arra is érvényes -, akkor
bizony nem lesz időm bétáztatni és rendesen javítani, azzal meg nagyon sokat
veszítek.
Ettől függetlenül jártam már így, főleg az elején, és ez
nekem se jó, ugye a fenti okból, de a bétának se / bétaként nekem se. Voltam
már úgy, hogy láttam a bétás csoportban egy kiírást, érdekelt is volna a mű,
szívesen is segítettem volna, de mivel a kiírásban ott volt, hogy “két napon
belül kéne, mert hétvégén leadási határidő”, nem jelentkeztem, mert nem lett volna
időm olyan hamar megcsinálni.
Meg egyébként ez bétázói oldalról kissé elkapkodottnak és
amatőrnek is hathat. Azért feltételes módban, mert a szűk idő lehet, tényleg
azt jelzi, hogy az illető még nagyon nincs tisztában a saját képességeivel, meg
hogy bétáztatásra, javításra bizony időt kéne szánni, netalán azt gondolja,
hogy elsőre olyan jót írt, hogy elég lesz szavak / mondatok szintjén javítani,
komolyabb munka már nem kell. Ugyanakkor el tudom képzelni, hogy pont a
tapasztaltság van mögötte, mert mondjuk már magasabb szintig tud önállóan
dolgozni az író, és tényleg látja, hogy a szerkezet már stimmel, a szálak,
infók, ívek nagyrészt okék, tényleg csak szépítgetni kell a szövegen.
Piperézésre meg tényleg elég mondjuk egy megtolt fél nap is akár.
Szóval nagy következtetéseket ebből nem lehet levonni, de azért szerintem biztosabb időt hagyni az egészre.
3. Tudd a kereteket és ezt kommunikáld is!
Bétáztatóként egyrészt tudd, hogy milyen szinten van a
történeted, milyen segítségre lenne szükséged? (ITT
egy bejegyzés a történet szintjeiről)
Volt, hogy még viszonylag kezdetibb stádiumban volt a
szövegem, úgy kértem bétázást. Kijavítottam én, amennyire tudtam, de sejtettem,
hogy ezzel még lesz munka, méghozzá erős javítások, átírások, de ennyire
jutottam magamtól. Kitettem bétázást kérve, és a többféle visszajelzés közt
volt olyan, aki egyesével kijavított minden helyesírási hibát. (Sőt, volt, aki
véleményt nem is mondott, semmit, csak visszaadta, mint egy magyartanár.) Én
meg ott ültem a gép előtt, hogy ez nagyon rendes volt az illetőtől, de szegény
pocsékba dolgozott egy csomót. Ha van nagyobb, jellemző helyesírási hiba, azt
meg lehet mondani egyben is - pl. figyelj az igekötőkre, sokszor elrontod -,
nem kell mindent jelezni egyesével (hacsak nem ez a kérés), de így
szerencsétlen elhangyázott olyan szövegekkel, aminek én aztán javításnál a
felét kivágtam az ablakon, mert újraírtam. Ekkor jöttem rá, hogy a bétának is
segítség, mert nem szívatom feleslegesen, ha eleve pontosabb a kiírásom, és
elmondom, hogy pl. sima olvasói véleményt szeretnék, légyszi, valaki nézze meg
a logikai hibákat, vagy adott esetben igen, azt, hogy ezt már nem fogom
jelentősen átírni, megnézné valaki a helyesírást?
Bétázóként pedig, ha a bétázást kérő nem is írja, nyugodtan kérdezz rá, van-e határidő, mikor szeretné javítani, milyen visszajelzést szeretne? Az elég rossz tud lenni, amikor kiteszem mondjuk hétfőn a novellát, jelentkeznek rá, én úgy tervezem, hogy mondjuk szerdáig-péntekig megkapom a visszajelzéseket, hétvégén meg javítok, aztán végül csak akkor kezdenek el szállingózni a bétázások. Érthető az is, ha valaki nem ér rá azonnal vagy pár napon belül, meg az is, másik oldalról nézve, ha a bétáztatónak fontos lenne az idő, mert pályázatra készül, csak hétvégén van ideje javítani, akármi. De egy csomó kellemetlenségtől megkíméljük egymást és magunkat, ha ezeket kimondjuk / rákérdezünk. Ha pedig adott feltételek mellett nem tudjuk vállalni, azt is gond nélkül meg lehet mondani. Nekünk is jobb, mert nincs ott a nyomás, hogy jaj, de ezt bétázni kéne, de nincs időm, meg az írónak is jobban esik egy egyenes “addig nem fér bele”, mintha várja, aztán meg nem kap semmit.
4. Ha mégse fér bele, jelezd, ha kérdésed van, kérdezz!
Jártatok már úgy, hogy elvállaltatok egy bétázást, de akkor
mégse fért bele, gondoltátok, két nap múlva, aztán akkor se, aztán annyi minden
történt, hogy elfelejtettétek? Tudom, ciki, de én már igen. Nem jellemző, de
történt már ilyen. Aztán a végén jól elsunnyogtam a dolgot. Na, ezt ne!
Őszintén, mi zavarna jobban, ha egy béta elvállalja egy szöveged, aztán eltűnik
a süllyesztőben, vagy ha pár nap múlva ír, hogy ne haragudj, mégsem fog menni?
Engem tuti az első. Szóval, ha ilyesmi van, próbáld nem elfelejteni, akkor se,
ha neked tényleg csak egy sokadik apró tényező épp az a szöveg az életedben, de
az írónak fontos. Egy egysoros üzenetet azért megérdemel.
Írói oldal: amúgy lehet kérdezni is. Pont a fenti
tapasztalat miatt merem mondani, hogy szabad ám érdeklődni! Főleg, ha előre
megbeszélt időpont volt, hogy meddig küldik a visszajelzéseket és addig nem
jelentkezik a béta. Simán lehet, hogy csak egy csomóan ráírtak, lepörgött a
veled nyitott ablaka, azóta újraírták a beosztását, köhög a macskája és fáj a
gyereke haja és igen, perpill eszében sincs, hogy neked bétázást ígért. Egy
udvarias kérdéstől egy normális ember nem fog bunkónak tartani, és nem fogja
zaklatásnak venni. Ha meg mégis, akkor jobb, ha időben kiderül, többet nem
dolgoztok együtt és ennyi.
Szóval a lényeg: Kommunikáljatok! Szebbé teszi a világot,
komolyan! : D
Ez volt az első rész. : )
Eredetileg úgy terveztem a bejegyzés felépítését, hogy
bétázós / bétáztatós tanácsok alapján bontom szét, de úgy túl sok lett volna a
gondolati ismétlés. Így is lesz benne, ez biztos, de talán nem annyi, szóval
inkább “időrendileg” szedtem szét. A következő rész lesz a bétázás / bétaztatás
közbeni szakasz, tulajdonképp a lényegi rész.
Hosszabb is lesz ennél, meg nem tartok majd kiselőadást az
elején arról, hogy mit és miért úgy írtam, ahogy. (Majd csak visszautalok ide :
D)
Még így se vagyok annyira elégedett a bejegyzéssel, szóval
előfordulhat, hogy később még visszatérek és csinosítgatom, javítok rajta. Ha
végeztem és kint van minden rész, és átjavítottam, és van jelentősebb változás,
majd írok róla a facebook oldalon egy posztot.
De ezt most reppentem is ki, mielőtt megint ülök rajta fél
évet. ^^” Most azt érzem, az segít, hogy inkább bevállalom a hibákat és
melléfogásokat, de lendületből teszem a dolgom, írok, posztolok, ilyesmi, hogy
ne torpanjak meg megint. Egyszerűen már zavart a toporgás, amit műveltem, na. :
D
Szóval bocsi, hogy ennek leküzdéséért el kell viselnetek a
bénázásaimat! : D És köszi, hogy olvastok! =^.^=
Bétát keresőknek, szívesen bétázóknak pedig ajánlom a Világ
BÉTÁI egyesüljetek! fb csoportot ;)
